Elnézést a késésért, mostanra értünk haza - úgy hallottuk, nem szabad 200-zal hajtani

Helló evriván (iszternjúrópíen accent)! Először is sajnáljuk hogy ilyen sokáig nem jelentkeztünk és csak utólag számolhatunk be a sok jóságról, de reméljük, hogy az alábbi *epic* blogposttal kárpótolhatunk mindenkit.

Naszóval. Ott fejeztük be, hogy pénteken véget ért az első két kör, és mindenki jót aludt, kivéve az éjjeli blogolókat. Másnap, azaz szombaton, miután megérkeztünk a Jura Hronca gimnáziumba, ismét megkezdődtek a viták. Délelőtt, egyórás prep time után elkezdődött az első kör impromptu (sajnos csak 2 kör volt impromptu a hatból). A motion: THBT it is in the interest of religious groups to accept gay marriage, azaz érdeke-e a vallási csoportoknak, hogy elfogadják a melegházasságot (aki olvassa a blogot, annak ez a motion ismerős lehet: Ani, Patrik, és Viola kb. ugyanezt vitázta le Ljutomberben - illetve itt hozzátenné Ani, hogy Budapest Openen is pont ugyanezt vitáztuk.).

Timi, Patrik és Ani (Hungary B) a svéd nemzeti csapat ellen állt ki ebben a témában ellenző oldalon, míg Adrian, Miki és Viola (Hungary A) a Czech Red nevű csapattal vitázott, támogató oldalon. Mi (Hungary B) azt hittük, hogy könnyű dolgunk lesz a motionnel, egyrészt mivel a csapat kétharmada már vitázott ehhez hasonlót, másrészt mert a maradék egyharmada pedig még szó szerint idézni is tudott a Bibliából. Nem utolsósorban pedig még egy Debatabase-ünk is volt. Szóval egy egész jó case-t tudtunk összerakni. Sajnos a svéd csapat is egy legalább ugyanolyan jó érvrendszert hozott össze, így végül 3-0-ra vesztettünk. Viszont nem volt rossz vita és a svéd csapat is kedves volt.

Hungary B 2/3-a, avagy "Excuse me while I rule the world"

Hungary A összességében úgy érezte, nem volt rossz vitájuk, de végül a cseh csapat aratott ellenük 3-0-s győzelmet. Miközben egyébként vártuk az eredményt, a cseh csapat egyik tagja elég bunkón beszólt nekik… so mean. Egészen pontosan a harmadik beszélőt ismerte fel Viola tavalyról, és megpróbált friendly conversation-t kezdményezni, mire a lány megkérdezte, hogy mégis hogy képzeljük, hogy ment nekünk ez a vita (azaz kb. how could we screw up this bad).

[Eszter: “Ki szólt be? :O ha szóltatok volna, kiejtem őket az elődöntőben. Oh wait, így is megtettem” Ani: “Btw, Eszter, you do realise hogy a szlovákok egy része olvashatja a blogunkat :D” Eszter: “OOPS”] *

*Amennyiben valaki magyar nyelvtudásra és/vagy Google Fordítóra tett volna szert, és azt hinné, hogy ezt Team Hungary adjudicatorje komolyan gondolja... nos, akkor eláruljuk, hogy nem. (Továbbá üzeni, hogy csak a csapat többi tagjának inappropriate humora kompromittálta, ő amúgy magától sosem volt ilyen.)

***

Egy krumpliból és csirkehúsból álló ebéd elfogyasztása után aztán ismét arról vitáztunk, hogy Egyiptomnak mi lenne a jobb: stabil autokrácia vagy gyenge demokrácia (THBT a stable autocracy rather than a weak democracy is better for Egypt), de ezúttal megcserélt oldalon álltunk ki, azaz mindkét magyar csapat az autokrácia mellett próbált érvelni. Hungary A-nel érdekesen folyt le a vita… úgy éreztük, hogy jó teljesítményt nyújtottunk, jól érveltünk, egyszóval úgy mentünk ki a teremből, hogy szinte biztos győzelemre számítottunk. Éppen ezért volt felháborító megdöbbentő, hogy a chair bejelentette, hogy 2-1-re az ellenfélnek, Slovenia D-nek adták a győzelmet (3 helyett csak 2 bíró volt, így az egyik szavazata 2-t, a másiké 1-et ért). A történethez amúgy hozzátartozik hogy miután kimentünk a teremből, a szlovén csapat megjegyezte, hogy teljesen ledöbbentek az eredményen: azt hitték hogy mi fogunk nyerni. It was that sort of a debate.

Miki legtipikusabb vitapóza 1.

... és 2.

Még ebéd közben Patrik megjegyezte, hogy ő a Banana nevű csapattal szeretne összekerülni, hogy elsüthesse a zseniális poénját arról, hogy a debate egy bananas volt. Guess what, valami felső erő vagy az Excel-táblázat titkos algoritmusa úgy döntött, meghallgatja imáit, így Hungary B a cseh banánokkal vitázott. Mi a támogató oldalon minden tőlünk telhetőt beleadtunk - ezalatt azt tessék érteni, hogy nyolc perc alatt megpróbáltunk egy 5 oldalas case-t elhadarni és az autokrácia előnyeit magyarázni. (Ami valljuk be, nem egy hálás feladat.) Bár nyerni nem nyertünk, Patriknak azért sikerült belecsempésznie a reply beszédét azzal kezdenie, hogy a debate egy bananas volt. Task fulfilled.

***

A nap utolsó vitájában ismét az oltásokról vitáztunk, azaz hogy kriminalizáljuk-e a tudományosan alá nem támasztott claim-eket az oltások összességi előnyeiről (THW criminalize scientifically unfounded claims against the overall benefits of vaccination). Ezt az oldalt próbálta ellenezni mindkét csapat. Hungary A ezen a vitán ismerkedett meg *drumroll* ….. a mongolokkal! Akik, nem mellesleg jól vitáznak. De nagyon. Ezzel szemben mi is jól tudtuk megvédeni a mi oldalunkat, és egy kiegyensúlyozott és érdekes vitával gazdagabban mentünk ki (továbbá nem mellesleg egy cuki, mongol emblémás kitűzővel), hogy megvárjuk amíg a bírók meghozzák a döntést.

Ilyen kitűzőt kaptunk. És még el is magyarázták, hogy melyik része mit szimbolizál. #socute

A folyosón egy képen közben megtaláltuk Adriant

Miközben vártuk az eredményt, elkezdtünk beszélgetni a mongolokkal, és Viola rögtön beleszeretett a csapatba, csoportkép is készült! Heves vita nyílt továbbá Adrian (mint future Oxford student) és Murun, az egyik mongol lány között arról, hogy Stanford jobb egyetem-e mint Oxford. Ők nem tudtak megegyezni, de a vaccination-es vitát végül a magyar csapat nyerte 2-1-re.

***

Vacsorázni egy szálloda éttermébe mentek a vitázók (Eszter és Balázs külön helyen vacsoráztak). A falon valami érdekeset találtunk:

And it only got worse:

Kismaci és Nagymaci (inszájddzsók-alert!)

Az egész étterem tele volt ilyesmi állatbőrökkel, kitömött fejekkel és hasonlókkal egyébként.

És nem mellesleg… Geethával, a szingapúri CA-vel egy asztalnál ültünk, aki, nem teljesen meglepetésünkre, nagyon egyetértett Adrian autokrácia-glorifikációival. Adrián a jó híreket azonnal Eszter orra alá akarta dörgölni, így a kémhálózata segítségével közben megszerezte Eszter telefonszámát, never mind the roaming tariffs. Szerencséjére (vitatható, hogy mégis kinek) Eszter épp a világ nagy dolgairól (pl. hogy az egyik cseh vitázó a magánrepülőjével ment egyszer versenyre) csevegett elmélyülten a cseh bíróval a másik vacsorahelyszínen, így nem vette fel. Also: Patrik és Adrian felfedezték a gyereksarkot az étteremben, és újradefiniálták a ‘young at heart’-ot:

Miután visszaértünk a hotelbe (illetve csak páran, ugyanis Patrik és Adrian nightlife körútra mentek Pozsonyban), egy, az aznapi első impromptu vita által inspirált beszélgetés vette kezdetét about life, the universe, gays, the Bible, God and everything. Az egész vitát a Girls vs Boys című, rendkívüli módon színvonalas videó indította el, ami a nemek szerepéről szólt. A nemek szerepétől eljutottunk a feminizmusig, a feminizmustól a házasságig, a házasságtól pedig a válásig a válástól pedig a Bibliáig ( what wonderful logic :) ). A csapat nekilátott bombázni a kérdéseivel a kisebbségben levő Biblia-pártiakat, és a sok kérdés közül a társaságot legjobban az apokalipszis témája fogta meg. Szakértőink hosszas elemzésbe kezdtek, amit néha megszakítottak Viola feminizmusra vonatkozó kérdései, de Eszternek köszönhetően a kérdések mindig visszatértek a világ végére. Adriant különösen érdekelte lehet-e ő az Antikrisztus, és ha igen, pontosan mit kell tennie. S bár nemleges választ kapott, ő ebbe nem kivánt belenyugodni. Végül éjfél környékén átköltöztünk a szomszéd szobába, ahol csökentett létszámmal folytattuk a beszélgetést. Ekkor átérve, és elhelyezkedve Eszter feltette a kérdést: Akkor mi is van az Antikrisztussal? Abban a pillanatban az erkélyajtó kicsapódott, és a társaság ijedten kiáltott fel, de nem az emlegetett személy, hanem csak Patrik sokkolta a szobában tartózkodókat. Egyhez közeledve Ani elaludt, és a társaság ugyan nem tudta meg teljesen, mi is fog történni a világ végén, de a fáradtságra és a korán kelésre való tekintettel szétoszoltunk.

***

Vasárnap korán reggel a legally adult-ok megindultak (a külföldi rendszámú kocsiból kiüvöltő, csupán helyenként obszcén amerikai rap kíséretében, ezzel is demonstrálván hazafiságukat) teljesíteni az állampolgári kötelességeiket, azaz szavazni, mindezt reggel 6 körül. Utólag tudtuk csak meg, hogy a szavazóhelyiség küszöbén közvetlenül már sajnos nem legális kedvenc politikusaink nevét kántálni, de ez a korai érkezésünket meglepetten fogadó szimpatikus (nem) urakat szerencsére kevéssé zavarta. Ugyan sem “gratulálunk, életében először szavaz”, sem “gratulálunk, ön az első Pozsonyban” emlékérmet nem kaptunk (csak hideg túrós pogácsát), Balázs legalább hitelesíthette a szavazóládát (ami sosem tudjuk meg, hogy valóban üres volt, vagy csak az előre elhelyezett szavazatok mellé egy kellően nagy összegről szóló csekket is raktak).

Terveink között szerepel amúgy a hódmezővásárhelyi Lázár János Vitaklub megalapítása

A társaságnak azon tagjai, akik még nem töltötték be az ominózus 18-at, nyolcig aludhattak, és miután megérkeztünk ismét az iskolába, kezdetét vette az utolsó selejtező kör, ami egy impromptu téma volt: THW require that elected politicians use state-run services while in office in instances when they are in need of medical treatment, azaz a megválasztott politikusok, ha betegek, állami szolgaltatásokat (kórházazat) vegyenek-e igénybe. Hungary A az ellenző oldalra került Dél-Afrika ellen (ez az a csapat, akik ellen tegnap Hungary B vitázott, és akikbe Ani beleszeretett). Végül 2-1-re nyertük a vitát.

Ja, és ha már itt tartunk, megragadjuk a lehetőséget hogy megosszuk a világgal Adrian idézetét:
“Don’t you feel love or compassion towards others?”
“I feel love. I feel compassion. I feel it when I hear that the rich are taxed 75%”

Hungary B pedig propként kapott egy román csapatot. Miután sikerült őket teljesen letarolni, megtapasztalhattunk a románok felénk érzett olthatatlan szeretetét, mikor is a csapatuk egyik tagja kirohanást intézett Timi ellen. Az ok egy félreértett megjegyzés volt, aminek a tisztázása nem hatott felháborodott szomszédunkra, és még Transylvaniát is belekeverte, habár ezt meg már mi nem tudtuk értelmezni. De kedvünket nem csökkentette az epizód, ráadásul találkoztunk egy jófej cseh csapattal, akik iskolájukat bemutató cuccokkal láttak el (mint kiderült, igen, csehül van az egész, és igen, egy szó sincs írva bennük angolul, de mostantól legalább csehül olvastgathatunk népdalokat). Ani mellesleg megkérdezte tőlük hogy "Are guys you from Romania?" De szerencsére ez csak a promóciós cuccuk átadása után történt.

Miki végszavazik saját magának?

A zárt körök utáni szünetet kik a mongolokkal, kik a dél-afrikaiakkal töltötték. Anit teljesen magával ragadta a South Africa-hangulat, főleg mert köztük rátalált Neha-ra, a debate sorstársára, aki szintén ázsiai, 15, és nyáron kezdte a vitázást. De a többiek is kifejezetten aranyosak voltak. További beszélgetés után fény derült arra is, hogy Patrik újra hódított ("mi az, hogy újra, ez nála olyan folyamatos tevékenység, mint másoknál a lélegzés!" - egy random csapattag), azaz maradandó jelenség volt egyik lány vitapartnerünknek. Miután megígértük, hogy ezt nem mondjuk el neki, elindultunk az ebédlő felé, ahol a várva várt eredményt jelentették be egy kis rizs és csirkehúsból álló ebéd után.

Hungary B végül 3 győzelemmel és 10 ballottal zárta a selejtezőket, míg Hungary A 4 winnel és 10 ballottal break-közelben volt (5 win is lett volna, ha nekünk adják a szombati egyiptomos motiont, dammit!), de végül sajnos nem jutottunk be a top 8-ba, azaz a quaterfinalsba. #sosad

***

Ellenben úgy döntöttünk, hosszas hezitálás után, hogy beülünk a Szingapúr (ACJC) vs Szlovákia (Kids - Eszter szerelmei (no azért nem) Írország óta, avagy milyen ponton kezd etikátlannak számítani, ha a debate-es haverjaidat judge-olod körökön keresztül) vitára. Ez a vita… érdekesen zajlott, to say the least. Szingapúr hozta az obvious formát, retorikailag awesome volt, jól érveltek. Ezzel szemben, a visibly scared Kids, habár nem érvelt rosszul, kimutatta, hogy mi a különbség a szingapúri és a szlovák debate-kultusz, felkészültés, illetve angol tudás és public speaking skills között…. Már-már sematikus alakot öltenek az efféle döntések az idei BSDC-n ahogy azt csapatunk tapasztalata délnyugati szomszédainkal szintén igazolja.

Szóval kissé felháborodottan fogadtuk azt, amikor Kaspar, az észt judge bejelentette, hogy 2-1-re a szlovák csapatnak ítélte a vitát. Csapatunk bizonyos része, élükön Adriannel, Anival, és Violával, hevesen és aggresszíven szépen és nyugodtan próbálta megtudakolni Kaspartól, hogy mégis hogy a pöttyös manóba milyen indokok által vezérelve jutottak ilyen döntésre. Sajnos nem tudott sok feedbacket adni, hiszen a szingapúri csapat is tudni akarta, hogy hogy tudnának javulni. (Sehogy, ők Szingapúr, de olyan szorgalmasan és szomorúan jegyzetelték a feedbacket, hogy jópár vitázóban feltámadt a kedv, hogy az egész delegációt átölelje. De lehet, hogy ezt csak Viola gondolta így).

Eszter arcán egyébként nem is tükröződik a vita színvonala, ez hogy lehet...
(For the record amúgy: ez *nem* az ominózus szingapúri negyeddöntő, ott mindannyian tudjuk, milyen döntés született volna, ha Eszter a chair.)

Akárhogy is, a semifinalakhoz érve két vita közül lehetett választani: Czech Red vs Team Romania, illetve Kids vs Slovenia C - Logos. Csapatunk egyhangúlag az előbbi megtekintése mellett döntött. Érdekes vitának igérkezett, főleg a tételmondat miatt: THBT that the EU should embargo all trade with Russia, until it returns Crimea to Ukraine.

*Ukraine. De a lényeg benne van. Credits to the one and only star-shaped sea creature, Patrik, the creator of this simply epic meme.

Anyway, a vita egészen kiegyensúlyozottra sikerült, de Team Romania talán egy picit jobban teljesített, így a judge-ok, (többek között Eszter is!) 4-1 arányban a román WSDC csapatnak adta a győzelmet. Egy epic idézet a vitából:

“Euroscepticism is greatly increasing. We can see this sort of attitude from Marine Le Pen’s French party, the Golden Dawn party in Greece, or Viktor Orbán, the Hungarian prime minister” - Team Romania, 2nd speaker  

(Ehhez Eszter csak annyit fűzne hozzá, hogy szegény román srácok láthatóan átéltek néhány másodpercnyi pánikot, mikor rájöttek, hogy magyar is van a bírók között. Nevezett magyar azonban egyetértő mosollyal nyugtatta meg őket.)

A döntő párosítása így végül Team Romania vs. Slovenia C lett, amit a break night partyn jelentettek be. Erre a jeles eseményre tavaly után ismét nehezen lehetett ráhúzni a "party" megnevezést, tekintve, hogy az amúgy korrekt étteremben töltött cirka 3-4 órának a fele az ételre történő várakozással telt el. De legalább volt lehetőségünk közben megtárgyalni az otthoni híreket, végignézni a versenyen készült képek vetítését, továbbá végighallgatni a dél-afrikaiak örömujjongásait minden olyan fotónál, amin legalább egy csapattagjuk kivehető volt. (Adrianék feltűnését a vásznon - nagy értetlenségünkre - csak a mi asztalunk felől kísérte hasonlóan lelkes reakció.) Kiderült emellett az is, hogy Eszter a tournament során harmadszorra is meghallgathatja az egyiptomi vitát (such joy - #sarcasm), a final panel részeként (such pride - #nosarcasm).

Concentration is needed when you only hear a debate for the... third time.

Másnap reggel rendben le is zajlott a döntő, ahol a szlovénok tisztességesen helytálltak, de a slightly részrehajló motionnek várakozásoknak megfelelően az ellenző oldalon vitázó románok egyértelműen vitték a vitát. Ráadásul úgy, hogy tulajdonképpen egy hónap készülés, próbaviták, valamint két éles vita után is tudtak nekünk újat és szórakoztatót mondani a témáról, amiért mindeképp elismerés illeti őket. Meg úgy amúgy figyelemreméltó a swag/csapattag mutatójuk is, ami a versenyt tekintve kimagasló, a miénket (bocsánat: a fiúkét) azonban attól tartunk, még mindig nem éri el.

Apropó, ha már itt tartunk: a szokásos végigköszöngetés meg oklevélosztogatás közepette a nap fénypontja volt az Adrian-Miklós megaselfie, amiről annyit kell tudni, hogy ugyan minden csapatot kihívtak egy közös képre a szervezőkkel a színpadra, a Hungary A hétfő reggelre megmaradt részének ennyi nem volt elég: ők a színpadon előbb még saját magukat is megörökítették (duplán!!4), és ezzel maradandó svág-lenyomatot hagytak a nézősereg lelkében. (Később aztán mindezt megtették az izraeliek is, de mindez már csak olcsó epigonként sütkérezhet a fiúk dicsőségében.)

The selfie that's heard (sic) around the world

A tournament végeztével elindultunk hazafelé, mindenki a maga módján. Eszter csatlakozott a selfie-lovagokhoz (Eszter szeret a leállósávban 200-zal menni), többieket pedig ismét Patrik anyukája fuvarozta haza, amiért ismét nagyon hálásak vagyunk. Ám még mielőtt azt hittük volna, hogy már csak otthon találkozunk, útjaink ismét keresztezték egymást, nem máshol, mint a legelső útszéli McDonald's-ban, ahol így közösen komoly WSDC-megbeszéléseket és szponzorokkal kapcsolatos spekulációkat csaptunk. (A jobbnál jobb ötletek ellenére egyébként idén sajnos nem lesz WSDC - Thaiföld túl messzinek bizonyult -, más nyári tournamenteket viszont mindenképp tervezünk megcélozni.) Ezt követően viszont tényleg hamar eltűnt Adrian Mercedese a messzeségben, és évekkel nem sokkal később a sebességhatárt betartó másik delegáció is hazaérkezett.

Itt zárul az idei pozsonyi verseny története. Reméljük, ismét sikerült szórakoztató kontentot szolgáltatni a kedves olvasóközönségnek - mi mindenképp igazán jól éreztük magunkat! Lesz még verseny, akár már a nyáron is, ami pedig azt jelenti, hogy ismét lesz sok swag, jóság és inappropriateness, amit érdemes lesz otthonról is követni :)

Till next time!

Team Hungary ofisöli búcsúzik, de ofisöli not for too long

We got 99 problems, but a case ain't one

Ismét Team Hungary, ismét Pozsony! Kedves internetes világhálós közönség, Csehszlo Szlovákiából jelentkezünk, ahol nagyban zajlik a Bratislava Schools Debating Competition 2014-es kiadása. Egy nap akklimatizáció és egy nap vitázás után a nullához konvergáló agykapacitásunk maradt, de köztudott, hogy blogposztot írni ilyenkor a legjobb. Here goes.

First things first: már ideérni is mindenkinek meglehetősen kalandosan és igen sokféleképpen sikerült (ha egyáltalán). Az első hely ezúttal csodák csodájára Patriké volt (egynagytaps), őt követte Eszter és Miki, akik Adrian autójában érkeztek. Adrian ellenben az elegáns kését preferálta, így befordult még gyorsan Bécsbe is, ahonnan 11 körül ért vissza. A délután folyamán Ani és Viola is előkerültek Budapestről, és már csak Balázs maradt otthon, aki másnap reggel egy amerikai ösztöndíjas interjúra volt hivatalos. Az este fontos programpontja volt a mi egyetlen Mikink felköszöntése, akit születésnapja alkalmából egy debate-pólóval, jobban mondva a kézbesítés megtörténtéig egy debate-póló nyomtatott képmásával ajándékoztunk meg (a csodálatos énekhangunk mellett, persze). Aztán kapott ajándékba még másfél-két óra közös készülést is a másnapi vitákra. Ez visszatérő motívum lesz egyébként, tessék csak figyelni.

(Megjegyzés: az esti készülés a Budaörs-Pozsony tengely között folyt, a csodálatos Google-dokumentumba ugyanis végül Balázs is csatlakozott. Good times.)

Hajnalban aztán a Hotel Astra komplett 307-es szekciója (ez a fiúkat és a coacho(ka)t jelenti) arra ébredt, hogy Miki megkezdte a szépítkezését, mely sok ajtócsapkodással és egyéb furcsa hanggal járt (mint egy végéhez közelgő házasság - teszi hozzá Patrik). A folyamat pontos időtartama a felvert lakótársak beazonosíthatatlan állapota miatt nehezen behatárolható, de maradandó nyomokat hagyott. Reggel aztán - fő a változatosság! - mindenki új erővel munkába kezdett, fél 9 körültől pedig a lányok is aktív részeivé váltak az amúgy is produktív készülésnek. Miki és Eszter is megtették az idei tiszteletkört az utca túloldalán található (cseszló) Tescóban, ahonnan hoztak reggelit... maguknak. Na jó, Adriannek is. Amikor fél 11-et ütött az óra, úgy éreztük, végre befejeztük a case-eket.

Ennek örömteli tudatában Adrian, Miki és Patrik nekiláttak elvégezni igen komoly feladatukat, vagyis felkutatták a pozsonyi külváros leghipszterebb fénymásolószalonjait, ahol szlováktudás hiányában kézzel-lábbal sikerült bemutatni, hogy 6, azaz hat példányban szeretnék kinyomtatni a case-eket, és nem naptárat akarnak készíteni az egyiptomi politikusok fürdőruhás képsorozatával. Ezek után a fiúkat egy alapvető inger szólította, így a következő állomás nem is lehetett más, mint a helyi McDonald's. Meglepő módon itt beszélték az angol nyelvet, és (CSAK!!4) négyszeri ismétlés után meg is értették, mit szerettek volna rendelni. Next stop: visszajutás a hotelba. Adrian felgyorsította a dolgok menetét, és határozottan (de, anyukák megnyugtatására: szabályszerűen) hazarepítette a delegációt.

Megebédeltünk, majd mindenki vitaöltözetbe vágta magát (many schárm!!), és elindultunk az iskola felé. Az iskolában a szlovák tehenészfiú, Jake fogadott minket. Jake nagyon kedves volt és különösen divatos, azonban arra már nem terjedt ki a szakértelme, hogy egy megfelelő helyet ajánljon Team Hungary A-B-nek a készülésre. Így, az iskola körbevándorlása után a delegáció ismételten az aulában kötött ki, ahol egy órán keresztül olvasgatták a case-eket, a trójai kék faunikornis látványából erőt merítve. Miután mélyen tisztelt és becsületes bíránk megérkezett, és semmi áron nem akarta kiszivárogtatni, milyen oldalon leszünk a vitában (hear, hear!), felmentünk a folyosón tartott welcome speechre, debaters' briefingre, roll callra, miegyébre, ahol komolyan megfontoltuk, hogy egyik kedvenc politikusunk nevét kántáljuk majd névsorolvasásnál (hopp, inszájddzsók). Itt jelentkezett az első szervezési megpróbáltatás a tournament során, történt ugyanis, hogy az épület két felét feltérképező képeket fordítva függesztették fel az épület adott pontjain.

Művészet, kérjükszépen.

De valahogy túléltük ezt is, így megkezdődött A VERSENY, vagyis 4 óra komoly koncentráció volt a következő programpont. 17 óra 8 perckor még maga Balázs is befutott, "sok inspirationt és many coachingot hozva magával a messzi Budapestről" (- mondja Patrik. - LOL - mondja Balázs). Balázst jó hírek fogadták: mindkét csapat great successszel teljesített az első körben: Miki, Adrian és Viola 2:1-re, Ani, Timi és Patrik pedig 3:0-ra nyerték a vitáikat. Mikiék a svéd csapaton kerekedtek felül, Patrikék pedig a helyi csapatok által képviselt színvonalba nyerhettek gyors betekintést a három pont mellett.

Tanulva az első vita hibáiból és erősségeiből, nagy lelkesedéssel vágtunk neki a második körnek. Fontosnak tartjuk megjegyezni egyébként, hogy mindkét körben igen komolyan támogatták ám egymást a csapatok (#hungarianpride, yay!). A második vita előtt komoly kérdés volt, hogy a beloved coach vajon melyik vitára üljön be, ezt végül egyszerűen, praktikusan és objektívan oldottuk meg: oda ült be, ahol kevésbé kompetens bíráskodásra volt kilátás (erről kicsit többet mindjárt). Ez Hungary B vitája volt, amelynek keretében egy dél-afrikai csapattal ütköztek meg. A csapat tisztességesen helytállt és igen komolyan, elváráson felül teljesített, sajnos azonban a főbíró nem egészen érezte át, miről is szólna az egyébként természetesen tökéletesre összeállított case. (A vita után történt még kísérlet a magyarázatra, de úgy sem volt könnyebb.) Így egy nyilvánvalóan igazságtalan (na jó, erősen kérdéses) döntés után 2:1-es split decisionnel a dél-afrikaiak nyertek. Akiktől amúgy a legkevésbé sem sajnáljuk, mert rendkívül jófejek, rendkívül aranyosak, rendkívül sok nyelven beszélnek, és rendkívül érdekes emberek, de tényleg. (<3 South Africa)

Eközben Hungary A meglepően erős nemezisre talált a mongol csapat személyében. Itt szerencsére a torna egyik legjobb chaire, az észt Kaspar vezette a bíráskodást (ha Eszter nem aludna, közbeszúrna egy gyors "Észtország <33"-kommentet), így jól megérdemelt és egészen kiválóan megindokolt győzelem született a magyar csapat javára. Kaspar aztán az eddigi egyik leghasznosabb visszajelzés-sessionnel látta el a csapatot.

Végül elérkeztünk a nap végéhez, azaz a *dobpergésdobpergés* vacsorához! Itt jelentenénk ki, hogy We love Bratislava Schools Debating Tournament, ugyanis hamisítatlan kínai gasztronómiai élményekben lehetett részünk. Értsd: svédasztalról ettünk kínait Szlovákiában. Mindenesetre mindenkinek nagyon ízlett a kínálat, a csapat két egymás melletti asztalának pedig kor szerint sikerült szegregálódnia (teljesen véletlenül ám). Az est fénypontjaként Adrian oroszlánkirályt játszott, és a szomszéd asztalt blokkoló növények között időnként sokatmondó pillantásokkal illette az asztalnál ülőket.

Az est kevésbé izgalmas része, azaz nem Adrian

Such translation, many message, wow.

Jóllakottan és fáradtan indultak el a csapatok a saját szobáik felé... aztán igazából megint a 307-be sűrítettük be magunkat. (Balázs leginkább úgy fogalmazna, hogy mindenki az ő ágyán foglalt helyett, amit az előző esti használat nyomán amúgy először nem is vélt volna üresnek.) Készülést terveztünk ismét, de a fáradtság és a korábbi erőfeszítések eredménye az lett, hogy sok produktív munkával már nem tudtunk hozzájárulni az amúgy is awesome case-ekhez, a YouTube bugyrait ellenben ismét megjártuk.

Az este idilli vége pedig: Balázs és Patrik (örömmel!!44 #funfunfun) blogposztot írnak, miközben a többiek régóta az igazak álmát alusszák.

Sajnos csoportképpel ma nem tudunk szolgálni ( :((( ), de mindezt holnap dupla schwággal pótoljuk! Adrian feje mindehhez vélhetően önmagában elég lesz, de azért ha nem bánja, a többiek is szerepelni fognak.

Szurkolni ér, holnap beszámolunk mindenről! :) Addig is jó éjt / jó reggelt / whatever Balázstól és Patriktól, a többiek pedig álmukból is üdvözletüket küldik.

(Shoutout Gábornak is, reméljük, blogposztunkkal megközelíthettük nemrég itt is demonstrált írói magasságait! :) #notevenkidding)