We got 99 problems, but a case ain't one

Ismét Team Hungary, ismét Pozsony! Kedves internetes világhálós közönség, Csehszlo Szlovákiából jelentkezünk, ahol nagyban zajlik a Bratislava Schools Debating Competition 2014-es kiadása. Egy nap akklimatizáció és egy nap vitázás után a nullához konvergáló agykapacitásunk maradt, de köztudott, hogy blogposztot írni ilyenkor a legjobb. Here goes.

First things first: már ideérni is mindenkinek meglehetősen kalandosan és igen sokféleképpen sikerült (ha egyáltalán). Az első hely ezúttal csodák csodájára Patriké volt (egynagytaps), őt követte Eszter és Miki, akik Adrian autójában érkeztek. Adrian ellenben az elegáns kését preferálta, így befordult még gyorsan Bécsbe is, ahonnan 11 körül ért vissza. A délután folyamán Ani és Viola is előkerültek Budapestről, és már csak Balázs maradt otthon, aki másnap reggel egy amerikai ösztöndíjas interjúra volt hivatalos. Az este fontos programpontja volt a mi egyetlen Mikink felköszöntése, akit születésnapja alkalmából egy debate-pólóval, jobban mondva a kézbesítés megtörténtéig egy debate-póló nyomtatott képmásával ajándékoztunk meg (a csodálatos énekhangunk mellett, persze). Aztán kapott ajándékba még másfél-két óra közös készülést is a másnapi vitákra. Ez visszatérő motívum lesz egyébként, tessék csak figyelni.

(Megjegyzés: az esti készülés a Budaörs-Pozsony tengely között folyt, a csodálatos Google-dokumentumba ugyanis végül Balázs is csatlakozott. Good times.)

Hajnalban aztán a Hotel Astra komplett 307-es szekciója (ez a fiúkat és a coacho(ka)t jelenti) arra ébredt, hogy Miki megkezdte a szépítkezését, mely sok ajtócsapkodással és egyéb furcsa hanggal járt (mint egy végéhez közelgő házasság - teszi hozzá Patrik). A folyamat pontos időtartama a felvert lakótársak beazonosíthatatlan állapota miatt nehezen behatárolható, de maradandó nyomokat hagyott. Reggel aztán - fő a változatosság! - mindenki új erővel munkába kezdett, fél 9 körültől pedig a lányok is aktív részeivé váltak az amúgy is produktív készülésnek. Miki és Eszter is megtették az idei tiszteletkört az utca túloldalán található (cseszló) Tescóban, ahonnan hoztak reggelit... maguknak. Na jó, Adriannek is. Amikor fél 11-et ütött az óra, úgy éreztük, végre befejeztük a case-eket.

Ennek örömteli tudatában Adrian, Miki és Patrik nekiláttak elvégezni igen komoly feladatukat, vagyis felkutatták a pozsonyi külváros leghipszterebb fénymásolószalonjait, ahol szlováktudás hiányában kézzel-lábbal sikerült bemutatni, hogy 6, azaz hat példányban szeretnék kinyomtatni a case-eket, és nem naptárat akarnak készíteni az egyiptomi politikusok fürdőruhás képsorozatával. Ezek után a fiúkat egy alapvető inger szólította, így a következő állomás nem is lehetett más, mint a helyi McDonald's. Meglepő módon itt beszélték az angol nyelvet, és (CSAK!!4) négyszeri ismétlés után meg is értették, mit szerettek volna rendelni. Next stop: visszajutás a hotelba. Adrian felgyorsította a dolgok menetét, és határozottan (de, anyukák megnyugtatására: szabályszerűen) hazarepítette a delegációt.

Megebédeltünk, majd mindenki vitaöltözetbe vágta magát (many schárm!!), és elindultunk az iskola felé. Az iskolában a szlovák tehenészfiú, Jake fogadott minket. Jake nagyon kedves volt és különösen divatos, azonban arra már nem terjedt ki a szakértelme, hogy egy megfelelő helyet ajánljon Team Hungary A-B-nek a készülésre. Így, az iskola körbevándorlása után a delegáció ismételten az aulában kötött ki, ahol egy órán keresztül olvasgatták a case-eket, a trójai kék faunikornis látványából erőt merítve. Miután mélyen tisztelt és becsületes bíránk megérkezett, és semmi áron nem akarta kiszivárogtatni, milyen oldalon leszünk a vitában (hear, hear!), felmentünk a folyosón tartott welcome speechre, debaters' briefingre, roll callra, miegyébre, ahol komolyan megfontoltuk, hogy egyik kedvenc politikusunk nevét kántáljuk majd névsorolvasásnál (hopp, inszájddzsók). Itt jelentkezett az első szervezési megpróbáltatás a tournament során, történt ugyanis, hogy az épület két felét feltérképező képeket fordítva függesztették fel az épület adott pontjain.

Művészet, kérjükszépen.

De valahogy túléltük ezt is, így megkezdődött A VERSENY, vagyis 4 óra komoly koncentráció volt a következő programpont. 17 óra 8 perckor még maga Balázs is befutott, "sok inspirationt és many coachingot hozva magával a messzi Budapestről" (- mondja Patrik. - LOL - mondja Balázs). Balázst jó hírek fogadták: mindkét csapat great successszel teljesített az első körben: Miki, Adrian és Viola 2:1-re, Ani, Timi és Patrik pedig 3:0-ra nyerték a vitáikat. Mikiék a svéd csapaton kerekedtek felül, Patrikék pedig a helyi csapatok által képviselt színvonalba nyerhettek gyors betekintést a három pont mellett.

Tanulva az első vita hibáiból és erősségeiből, nagy lelkesedéssel vágtunk neki a második körnek. Fontosnak tartjuk megjegyezni egyébként, hogy mindkét körben igen komolyan támogatták ám egymást a csapatok (#hungarianpride, yay!). A második vita előtt komoly kérdés volt, hogy a beloved coach vajon melyik vitára üljön be, ezt végül egyszerűen, praktikusan és objektívan oldottuk meg: oda ült be, ahol kevésbé kompetens bíráskodásra volt kilátás (erről kicsit többet mindjárt). Ez Hungary B vitája volt, amelynek keretében egy dél-afrikai csapattal ütköztek meg. A csapat tisztességesen helytállt és igen komolyan, elváráson felül teljesített, sajnos azonban a főbíró nem egészen érezte át, miről is szólna az egyébként természetesen tökéletesre összeállított case. (A vita után történt még kísérlet a magyarázatra, de úgy sem volt könnyebb.) Így egy nyilvánvalóan igazságtalan (na jó, erősen kérdéses) döntés után 2:1-es split decisionnel a dél-afrikaiak nyertek. Akiktől amúgy a legkevésbé sem sajnáljuk, mert rendkívül jófejek, rendkívül aranyosak, rendkívül sok nyelven beszélnek, és rendkívül érdekes emberek, de tényleg. (<3 South Africa)

Eközben Hungary A meglepően erős nemezisre talált a mongol csapat személyében. Itt szerencsére a torna egyik legjobb chaire, az észt Kaspar vezette a bíráskodást (ha Eszter nem aludna, közbeszúrna egy gyors "Észtország <33"-kommentet), így jól megérdemelt és egészen kiválóan megindokolt győzelem született a magyar csapat javára. Kaspar aztán az eddigi egyik leghasznosabb visszajelzés-sessionnel látta el a csapatot.

Végül elérkeztünk a nap végéhez, azaz a *dobpergésdobpergés* vacsorához! Itt jelentenénk ki, hogy We love Bratislava Schools Debating Tournament, ugyanis hamisítatlan kínai gasztronómiai élményekben lehetett részünk. Értsd: svédasztalról ettünk kínait Szlovákiában. Mindenesetre mindenkinek nagyon ízlett a kínálat, a csapat két egymás melletti asztalának pedig kor szerint sikerült szegregálódnia (teljesen véletlenül ám). Az est fénypontjaként Adrian oroszlánkirályt játszott, és a szomszéd asztalt blokkoló növények között időnként sokatmondó pillantásokkal illette az asztalnál ülőket.

Az est kevésbé izgalmas része, azaz nem Adrian

Such translation, many message, wow.

Jóllakottan és fáradtan indultak el a csapatok a saját szobáik felé... aztán igazából megint a 307-be sűrítettük be magunkat. (Balázs leginkább úgy fogalmazna, hogy mindenki az ő ágyán foglalt helyett, amit az előző esti használat nyomán amúgy először nem is vélt volna üresnek.) Készülést terveztünk ismét, de a fáradtság és a korábbi erőfeszítések eredménye az lett, hogy sok produktív munkával már nem tudtunk hozzájárulni az amúgy is awesome case-ekhez, a YouTube bugyrait ellenben ismét megjártuk.

Az este idilli vége pedig: Balázs és Patrik (örömmel!!44 #funfunfun) blogposztot írnak, miközben a többiek régóta az igazak álmát alusszák.

Sajnos csoportképpel ma nem tudunk szolgálni ( :((( ), de mindezt holnap dupla schwággal pótoljuk! Adrian feje mindehhez vélhetően önmagában elég lesz, de azért ha nem bánja, a többiek is szerepelni fognak.

Szurkolni ér, holnap beszámolunk mindenről! :) Addig is jó éjt / jó reggelt / whatever Balázstól és Patriktól, a többiek pedig álmukból is üdvözletüket küldik.

(Shoutout Gábornak is, reméljük, blogposztunkkal megközelíthettük nemrég itt is demonstrált írói magasságait! :) #notevenkidding)