Üdvözlet mindenkinek a 164-es kilométertábla mellől. Úton
vagyunk hazafelé, túlvagyunk a kötelező hazatelefonálásokon, ami egyetlen
dolgot jelent: hivatalosan is véget ért az idei ljutomeri vitabajnokság. Mivel
nem tudunk aludni, ezért posztot írunk. (Hozzátennénk, hogy tegnap a poszt
írása – ja nem, a vitára készülés – miatt nem tudtunk aludni. Patrik a horkolás
miatt.
| Sajnos nem fotóztuk le a 164-es kilométertánlát, de kárpótlásul itt van a 164-es szám. |
Na, szóval: haladjunk kronologikusan. Az egész nap azzal
vette kezdetét, hogy Patrik telefonja 6.15-kor megszólalt, majd a telefon
tulajdonosa – alvó társával mit sem törődve – szekrényajtókat csapkodott, és
mindezt anélkül, hogy a megbánás bármiféle jelét mutatta volna. Eközben a másik
szobában hasonló atrocitásokra került sor: Ani saját állítása szerint Viola
orvul, és tette törvénytelen mivoltának teljes tudatában lerántotta a leplet
a takarót Aniról. Reggelünk tehát feszülten és rendkívül álmosan indult (és
nulla agy kapacitással Aninak). A reggeli azonban mindezt kompenzálta, ám
étkezés közben harsány vitába csaptunk az ügyben, hogy a szlovén coach kit is
ismer el közülünk team leadernek. Először Gábort kérdezte meg, majd miután
Gábort inkább a sajtos kenyér kötötte le, Violához fordult a busz indulási
idejével kapcsolatosan. Violát azonban valósággal megigézte az elé tett kávé
látványa, hiszen, mint utaltunk rá, fáradtak voltunk. Patrik eközben látványos
sértődöttségében, miszerint nem őt ismerték el team leadernek (hivatalosan
pedig ő az, legalábbis mi ezt mondjuk neki).
Miután megreggeliztünk és összepakoltunk a szobákban
(mindezt rekordgyorsasággal… not), visszaindultunk Miklós Ica iskolájába. Itt
várt ránk a selejtező utolsó, sorrendben a hatodik fordulója, amelynek
tételmondata úgy szólt: „This House Supports Mandatory Voting in European
Parliament Elections”. Gyakorlatilag arról kellett meggyőznünk az egyetlen (!)
darab bírót, hogy tegyük-e kötelezővé minden szavazati joggal rendelkező
állampolgár számára a szavazást az EP választások során. Mi tudtunk a
motionről. De ők többet tudtak. És mindezt a második beszélő után realizáltuk.
Ezt követően megpróbáltunk egy példát felhozni és elnyerni a bíró sajnálatát
azzal, hogy megmondtuk, hogy országunkban mennyire szörnyűséges a politikai helyzet, és a
kötelező szavazás mennyire megoldaná a problémánkat. A bíró az értékelésben
egyébként ki is fejtette, hogy mennyire együtt érez velünk, hiszen
Bosznia-Hercegovinában, ahonnan ő jött, hasonló a helyzet. Ennek ellenére
ellenünk szavazott a szemét. (Ja, és találtunk egy ilyen plakátot a teremben, ahol vitáztunk)
 |
| Eme mondat lefordítását mindenkinek a saját fantáziájára bízzuk. |
Vita után, és miután tudtuk, hogy nem breakelünk, a csapat
tanúbizonyságát tette annak, miszerint képesek örülni más sikerének. Gábor
ugyanis judge-olt a quarter finalben!!!! Patrik mindeközben – megpróbálva
kompenzálni az előző napi tettét, miszerint ott hagyott az iskolában egyedül –
úgy döntött, méltóságom utolsó morzsáit megmentve kijavítja a papírlapra
hibásan felírt Gábor nevét. Ezután Gábor elment a dolgára bíráskodni,
Viola, Patrik és Ani pedig megnézték Horvátország és Anglia impromptu vitáját.
A motion a következő volt: THBT governments should actively discourage its
citizens from consumerist lifestyle. Magyarán a kormányok ne
támogassák/ösztönözzék a fogyasztói társadalmi életvitelt. A horvát-angol vitán
Anglia hozta az összes olyan angol csapatot, akik már kiestek, így egy eléggé
jelentős és hangos fanbase-re tettek szert. És mellesleg nyertek is. Gábor
eközben két másik bíróval együtt a szlovén (valamelyik) – USA vitán egyhangú
döntés keretén belül a USA Blue csapatot juttatta tovább.
 |
| Az elődöntő (angol-USA) egy kémiateremben volt, ahol ezt a babát találtunk. Interesting. |
Ezek után elmentünk ebédelni a tegnapi posztban említett
idősek otthonába, és ezúttal Patrik Violára akarta kenni azt, hogy ott akarja
hagyni Gábort. (not) Végül együtt mentünk át, és elfogyasztottuk a minőség és
mennyiség tekintetében fordított arányosságban lévő „eledelt”.
 |
| Ismerős valakinek? (a Tus-ban találtuk) |
Sajnos azonban tartalom tekintetében nem volt túl jelentős,
épp ezért úgy döntöttünk, megyünk Tus-olni (gy.k. a Tus a helyi kisteszkó), és
vettünk: zöld cukorkát, ami szlovén specialitás, Hubba Bubbát, amit valamiért
Magyarországon nem lehet kapni (Ani szerint ez nagy hiba), Gábor vett helyi
süteményszerűséget, amiből még most is van a kocsiban („Tényleg, kértek?” – És
nem kértek.) Visszatérve az iskolába komoly focimeccsek vették kezdetét (már
megint, by Gábor), amely során Viola legyőzte Patrikot (na végre, by Gábor). De
Patrik szerint ez nem lényeges, hiszen ez csupán szépítés, de Viola akkor is
győzött. Egyszer. Végre.
 |
| Viola - Svájc, Patrik - Magyarország (?) |
Ezek után kezdődtek az elődöntők, az egyikben USA-cseh, a
másikban USA-angol vitát láthatott a nagyérdemű. Mi az USA-angol vita mellett
döntöttünk, és nem is bántuk meg. A motion ismét a női kvótákról szólt (tessék
visszaolvasni, mi sem emlékszünk a pontos címre), és mind az USA (támogató),
mind a britek (ellenző) bebizonyították, hogy náluk igen, tényleg régóta teret
hódított a disputa-kultúra. A vitát az USA nyerte 4:1-re, de rendkívül
kiegyensúlyozott vitában maradtak alul. Viszont számunkra rengeteg tanulsággal
járt: Ani teljesen le volt döbbenve (és még most is arról beszél), hogy így is
lehet vitázni. Az opposition 3rd speaker bemutatta, hogyan is lehet nagyon
szépen és intelligensen felsöpörni mindazt, amit odapottyantottak elé (ide is
hozták a fanbase-üket, vagyis minden brit felszólaló beszédét visítás,
tapsvihar, a lényeges érveket pedig vad térdcsapkodás nesze kísérte). Ezzel
szemben az USA szolidan, de egyértelműen győzelmet aratott (még Gábor is őket
hozta volna ki győztesnek… HA judge-ol… de nem…). A másik vita eredményét –
értelemszerűen – csupán hallomásból tudjuk: itt is USA nyert 3:2-re a csehek
ellen. A döntőben tehát két amerikai csapat készült összemérni erejét: the
amount of Americans in the finals is too damn high!
 |
| Ez egy tanterem (a semifinals-es terem mellett) fala. #cultural differences |
Ezután átkísértek bennünket – mert magunktól nem találtunk
volna oda a 100 méterrel odébb lévő épületbe – egy helyi kulturális, művelődési
házba, hiszen a döntőt egy színházteremben tartották. (na most fogyott el Gábor
sütije). A döntő tételmondatát már szintén levitáztuk egyszer, méghozzá
délelőtt: ismét a kötelező szavazás került előtérbe. A színpadon a két amerikai
csapat, a sorok között pedig Széchenyi István csapata, meg még az összes többi…
az izgalom a tetőfokára hágott (not), vágni lehetett a feszültséget (also not),
mindezek ellenére team leaderünk úgy döntött, megnézi belülről a szemhéját, és
elszenderedett (not). Szoros küzdelem volt, és USA nyert (mindjárt
kifejtjük), de közel sem volt annyira jó, mint a semi-final. A csapatok nyilván
már fáradtak voltak, és egy nap kétszer levitázni ugyanezt nem oly jó. Ennek
ellenére jól teljesítettek, és George Busht 4-szer, 4 különböző beszédben, 2
különböző oldalon is megemlítették, de érdekes módon abban mind a 4-en
egyetértettek, hogy vagy Bush tehetségtelen, vagy a rájuk szavazók ostobák. (NA
ERRE JÓ A VITA!)
 |
| A döntő. |
A támogató oldalon lévő amerikai csapat nyert, 3:2-re
(sajnos. Viola és Gábor team oppositionnek adta volna a győzelmet). Ani nem.
Patrik meg aludt. As usually when he watches the finals of debating tournaments
in theatre rooms.
 |
 |
| A két csapat group hug-ja a vita után, amit a közönség soraiból hangos aww-ozás követett. És tényleg #socute. |
Ezek után jöttek a buzdító kampánybeszédek a Heart of
Europe, illetve egy, Tuna szerint „free of charge” amerikai vitaverseny kapcsán
(to be continued…).
Mindezek után jöttek az eredmények. Best speakers… best
Slovenian speakers (külön kategóriában, mivel ők valami országos angol nyelvű
versenyként is indultak itt… best Slovenian teams, hasonló megfontolásból). És
itt… hölgyek és urak… peregjenek a dobok, készüljenek a pezsgők, durranjon a
parafa! Tadamm!!
A best speaker lista 9. pozícióját nem más foglalja el, mint
FUR, akarom mondani Für Viola (csak Bojana nem tud ü betűt mondani – de még
írni sem tudnak). Congratulations to her on behalf of every Hungarian debater (and
the 70-year-old pensioner of the twilight home). Ma már neve is van: Matilda.
Özvegy, és van két unokája, az egyik egy kommunista alkoholista, kinek neve Miska, aki nem
dolgozik, mert lusta, a másik meg nihilista és Pista, aki fradista. És ezzel
ennek a mondatnak nyista. #sobad
Ezután megkaptuk a ballotokat és a helyezések listáját
(ahogy az ilyenkor történni szokott). Ezek után könnyek közepette elbúcsúztunk
az újonnan szerzett barátoktól (not), de a helytől igen. Szép volt, jó volt, és
kaptunk banánt. Többször is. Gábor nagyon ügyelt arra, hogy vitázói napi
kálium-bevitelének mennyisége ne csökkenjen, hiszen, mint tudjuk, a folytonos
stressz a kálium legfőbb ellensége. #biológia disszertáció
Ezt követően, hajszálpontos időzítéssel (Patriknak ajánljuk
figyelmébe!) megérkezett Patrik édesapja, hogy hazakocsikázzon bennünket a
festői Budapestre. Hát most itt tartunk. Az 54-es kilométertáblánál. Time flies
when you blog. 110 kilométert átgépeltünk.
Végezetül, jöjjön mindenkitől 3 dolog, ami miatt ez a
majdnem három nap különösen emlékezetes lesz a számára:
Ani: japánok, a
hangulat, a japán hangulat
Gábor: bor, az isteni
vacsora, és a festői táj, ahol laktunk
Patrik: Frank Ozmec, hogy
team leader lehettem, … (sajnos ide végül csak 2 dolgot írtunk. #sosad)
Viola: az
orosz-szlovén nyelvrokonság (oroszul tanulok 6 hónapja), a szlovén zöld (almás)
cukorka és annak a tudata, hogy az USA-i alligátornak a farkát meg lehet enni,
és finom is (mi mindenre jó a country expo).
De persze az mindenkiben közös, hogy ezt a három napot
közösen töltöttük el, izgalmas vitákkal, élvezetes pillanatokkal, Patrikkal…
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban… így a blog átmeneti
lezárulásával szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy
mindazt, amit fentebb megosztottunk veletek, megköszönjük annak a valakinek,
akinek szervezése és odaadása nélkül mindez nem jöhetett volna létre. We would
like to say thank you (to the Academy) to the one and only team leader, the
star-shaped sea-creature, Patrik!
Please, don’t we
angry with us, but we have to say
A journey without
you would have been lame/gay
Team-leader you
are, one of the best ones
Remember that, you
had with us funs.
I had the time of
my life with you
Kneel down and say I wanna marry you.
Ezzel a gyönyörű verssel búcsúzunk tőletek! Nagyon élveztük a versenyt, jó volt a hangulat (reméljük, ezt a blogpostokon is átjött).
A következő versenyen jelentkezünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése