Széchenyi István kalandjai Jerusalemben

Dobrij utram! (Mire ezt olvassátok, valószínűleg a mondat jelentésének jelentősége lesz. Azaz reggel lesz.

9==d****´´9´´´´˙˙˙˙˙˙`˛°˙`˛°˘^ˇäđ[íí}{@&#@{}<;íłŁ$ß$Łłí (Viola has contributed to the blog efficiently - the coach).

Esetleg valakinek feltűnhetett, hogy a tegnapi posztba becsúszott pár helyesírási hiba. Mentségünkre mondjuk, hogy van olyan, aki nálunk is rosszabb. Mindezt az alábbi néhány képpel szeretnénk megfelelően demonstrálni.

Ezeket a képeket egy teremben találtuk, a tegnapi vita maradványai. Szóval.. van ilyen is.

Reggel 7-kor felkeltünk (Gábor 7.30-kor, Patrik nem is aludt due to unreasonable horkolás), "frissen és fitten és üdén" fáradtan és elcsigázottan. Amúgy meg alma (Patrik at his best).

No comment.

A nyomtató hiányában kézzel (!) lemásolt case.

Megreggeliztünk (és finom volt, legalábbis Aninak nagyon ízlett), majd a gimnáziumba érve azonnal kezdetét is vette az uborka-szezon, a.k.a. UBI (universal basic income). Az előre megadott tételmondat szerint nekünk azt kellett elleneznünk, hogy a kormány kötelező jelleggel biztosítsa minden polgára számára a megélhetéshez szükséges jövedelmet. (THBT governments should guarantee a universal basic income to all citizens) A vita, ahogy a bíró is kifejtette, nagyon (nagyon, nagyon) szoros volt (azt is megjegyezte, hogy egy másik napon egy másik bíró egy másik csapatnak adta volna a másik győzelmet). Szóval vesztettünk, de nem sokon múlt. Tényleg. Épp csak egy kicsin. Pár pont... alig valami. Elenyésző. Jelentéktelen. Szinte bagatell. (Gábor szinoníma szótárat játszik).

Minden szünetben kaptunk ilyen kifliket. Amúgy finomak.

Egy rövid szünet után (miközben mindenki eléggé letörten-fásultan - Patrik: demotiváltan - nézett a nem is oly távoli jövő elébe) kezdetét vette a 4. forduló, amely szintén egy előre megadott tételmondat volt, és amelyben támogatóként azt kellett igazolnunk, hogy a vállalati bizottságoknak (birkanyíró helyiségekben, sourc: iPhone application - HUN-ENG Dictionary) kötelező női kvótát kellene bevezetniük (We support mandatory quotas for women on corporate boards). Miután elvesztettünk három vitát zsinórban, kissé letörtek (ámde maradéktalanul kreatívak és humorosak - és szépek... kivéve Patrik, mert ő febjulösz) voltunk, ezért majdnem fun debate-et kreáltunk a tételmondatból, amelyben engedtünk volna a kísértésnek, hogy definiáljuk azt, hogy mi is egy nő. Ugyanis néhány vitázóban (és nem mellesleg coachban) felmerült annak gondolata, hogy a női kvóta bevezetésével a hátrányos helyzetbe kerülő maszkulin egyedek saját belső indíttatásból úgy dönthetnek, hogy nővé operálva magukat eleget tesznek a tételmondatban támasztott követelményrendszernek. Erről azonban gyorsan letettünk.

Mindez - mint utólag kiderült - egy jó döntés volt, ugyanis az eredeti case-ünkkel sikerült bezsebelnünk a 2014-es Ljutomer Debating Tournament első hivatalos magyar győzelmét. (Gábor ezután ki is fizette a 20 eurót az illetékeseknek)  (picikét kellemetlen, amikor a feminizmust ellenző oldalon kizárólag férfiak vannak... #awkward). Egyébiránt mindannyiunkat meglepett, hogy annak ellenére, miszerint Ljutomer egy eléggé kis szlovén város (tanya), mégis sikerült olyan résztvevőket beszervezniük, mint például Japán, Amerika, Szingapúr, India és Új-Zéland. (Patrik, a nyelvészprofesszor tudomásunkra hozta, miszerint ez kötőjellel írandó).

Budapesten (a magyar fővárosban!) a legtöbb gimiben max. 10 smartboard van (if any at all), ehhez képest itt minden teremben láttunk.

Az ebédszünetet egy öregek otthonában fogyasztottuk el. (Viola)

Az ebédszünetet egy öregek otthonában töltöttük (Gábor). Miután Viola, Ani és Patrik - nyilván az utóbbi felbujtására - önkényesen és abszolút elítélhető módon magára hagyták a coach-ot az iskolában (aki a vitájuk helyszínéül szolgáló 14-es terembe is felment, hogy megkeresse őket - és természetesen üres volt), és mindezt a lelkiismeret-furdalás abszolút jelenléte nélkül tették... legalább foglaltak helyet és meg is mentették Gábor székét. (Pedig az a 70 éves nyugdíjas nagyon akarta.) Miután ettünk, átgyalogoltunk a helyi élelmiszerboltba, a Tus-ba, ahol feltöltöttük készleteinket mindenféle földi jóval. (Az út maga nem volt szívtelen.)

Ilyen szivecskékkel van tele a járda. #love

Miután ezzel megvoltunk, visszamentünk a gimnáziumba, ahol komoly focimeccsek kezdődtek (Gábor brutális módon megsértődött Patrikra... és Viola is kikapott tőle, de csak 10-7-re. Anit viszont megverte. Azóta is gyógyul. Hiába, nem tud veszíteni.)

Ezek után kihirdették a mósönt, ami úgy szólt: This House Would Require All States to Sign International Conventions Banning the Phone-Taping of National Political Leaders. Opposition oldalán tehát amellett érveltünk, hogy az országok ne írjanak alá olyan nemzetközi szerződéseket, amelyek lehetővé tennék országok vezetőinek telefonos lehallgatását. Habár mi sem hoztuk a legjobb formánkat, a csapat, amely ellen vitáztunk, nem volt éppenséggel a helyzet magaslatán. Így ezúton büszkén jelenthetjük, hogy ugyanazon a napon bezsebelhettük második győzelmünket is. (Eme vitában az is megállapításra került, miszerint Viola beszéde volt a legkiemelkedőbb. Congratulations for that on behalf of the proud coach and the team and the 70-year-old pensioner).

Eme vitát követően - és a regisztrációs díj befizetését követően - csapatunk a már jól ismert szállodába vonult vissza, ahol az előző naphoz hasonlóan színvonalas vacsorában részesültek. Hogy miért volt ilyen jó minőségű az étel, nem tudjuk, de talán ahhoz lehet köze, hogy Patrik bemutatta szállásadónk (és sofőrünk) előtt, hogy a német nyelvtanulásba fektetett energia és pénz maradéktalanul megtérült. Magyarán az anyósülésen (miközben Gábor alig fért el mellette) Patrik C1-es szintű, zseniális német nyelvtudását kénytelen volt lealacsonyítani a Németországban született sofőr A2-es, szlovén szintjére. Das ist fantastisch!

A zseniális vacsorát követően mindenki visszaindult a furgonhoz, hiszen elmentünk... Jerusalembe! Ez egy kis városka Ljutomer mellett (nem csak az Izraeliek tudjnak így nevezni várost), és itt vette kezdetét a Country Exhibition nevű program, amelynek keretén belül a résztvevő országok saját országukra jellemző dolgok (ételek, italok, dísztárgyak, zászlók, szokások) bemutatásával próbálják közelebb hozni saját kultúrájukat a többiekhez. Mi néhány (értsd: legalább 40 db) Balaton szelettel, Hungary feliratú hűtőmágnesekkel, Rubik kockával, magyar látványosságokat bemutató kulcstartóval és golyóstollal készültünk. Patrik rögtön el is szakította a Balaton szeleteket rejtő zacskót, amely így - mindenestül - Ani táskájában landolt.

A Country Exhibition alapvetően egy kellemes rendezvény volt. A finnek tájékoztattak minket arról, hogy a sztereotípiák, melyek szerint a finnek meztelenül szaunáznak, tényleg igazak, nemtől függetlenül. Az amerikaiak hozták a hangulatot (és aligátorokkal, műkagylókkal, csokipénzzel és csillogó gyöngysorokkal árasztották el az arra tévedőket - Patrik és Viola mindenből kaptak). Patrik ezután nyíltan vállalta a gyöngysort nyakában. A szlovén csapatnak az almás cukorkáiba Viola beleszeretett, 10-11-et a zsebébe is einstandolt. A japánok adtak legyezőt, evőpálcikát, és leírták a nevedet japánul. Arigatou! Gábor és Patrik eközben tartották a frontot (amikor Gábor épp nem dohányzott), és a magyar standhoz tévedőket kiokították a C-vitaminról, a Balatonról, a megbuherált bűvös kockáról (ami tényleg nem működött, fizikailag lehetetlen kirakni, hiszen a színek - valamilyen oknál fogva - felcserélődtek). Összességében, egy kellemes, 60-as éveket idéző rendezvény volt, ahol mindenki bemutatkozott... így mi is (részletek később).

Viola a nagy japán-fengörlködésben lefotózta a kimonós (!) japán csapatot. 

Románia asztalán nem volt semmi ezen a feliraton kívül, de a telefonukról szóló zenéről megtudtuk hogy mandele, azaz valami tradícionális román zene.

A rendezvény végéhez közeledve a szervezők valamilyen megfejthetetlen és kifürkészhetetlen belső indíttatástól vezérelve úgy döntöttek, nagyon nagy poén lenne egy "ki tud minél többet a másik országokról" kvízjátékot tartani, ami valóban egy ötletet program lett volna, amennyiben:

1. nem egy hamar türelmét vesztő hölgy vezeti

2. fent nevezett hölgy kezébe adnak egy mikrofont, hogy ne kelljen kiabálnia

3. kapunk mi is A-B-C-D válaszlehetőségeket jelentő papírlapokat

4. a többiek "shut up"-olnak, ahogy a programot vezető hölgy oly "british polite" módon kérte

5. a résztvevők fele nem kint bagózott volna a teraszon (Gábor bent volt)

6. 12-14 évesek vagyunk

Így azonban egy kicsit erőltetettnek és feleslegesnek tűnt. Mindenki pakolta a portékáit, miközben kaptunk élőzenét. És ekkor... (drums...) új tehetség született. Patrik és Gábor (illetve, helyesebben: Gábor és Patrik) zenetörténelmet írt, azzal, hogy mintegy 4 másodperc alatt megalapította a Dominant Duo nevű feminista, ultraliberális, algenerális és verbális csapatát. Ennek lényege, hogy az éppen játszott élőzenére egy - akárki által megadott - témára improvizáltak angol nyelven szöveget. Így például énekelniük kellett a "malom királyáról" (a.k.a. Milking, azaz tehénfejés). A Revealed Recordings szerint az album 2015 januárjára várható...

De az egész Country Expo fénypontja az volt, hogy ellátogatott hozzánk a Mikulás, azaz Patrik bácsi  a zászló-puttonyába beletette a maradék Balaton szeleteket (senki sem kérte, a nyakunkon van még kb 25 darab), illetve az összes többi magyar találmányt, és elkezdett volna osztogatni.

Le Puttony, avagy a Mikulás akcióba lendül.

Miután a program véget ért, különbusz várt reánk, amelyet az utasok - mint a Zombi Apokalipszis főszereplői - követtek hosszú perceken át, majd végül beszálltunk. A hazafelé vezető út során lehetőségünk nyílt betekintést nyerni abba, hogy az amerikaiak miként is alapozzák meg a hangulatot egy buszon. Jól. Nagyon jól. 

Ijesztő kanyarok... főleg este.

Gábor beleunt a gépelésbe, szóval long story short: hazaértünk (mármint Jerusalemből visszatértünk ljutomeri szállásunkra) élünk, virulunk, és készülünk (not).

Találkozunk holnap, amikor egy prepared motionnel, a negyeddöntőkkel, és az elődöntőkkel, illetve a döntőkkel jelentkezünk.

See you next time!

UI. Egy pár szóvicc, just for fun.

-Angela, miért tanulsz németül?

-Mer'kel.

-What do you call a girl who wants to be a lawyer?

-Sue.