Dzsingisz kán nem litván

Blogolnánk a csapat ma reggeli kalandjairól, de ők sajnos szerencsére aludtak, amíg mi, coach és judge, a buszon döcögtünk a vitahelyszín felé. (Vajon erről szól-e a felnőtt lét?) Mondanunk sem kell, hogy nyugdíjas korunknál fogva hamar elöntött az aggodalom, hogy a fiúk és lányok Ubere már be sem ér időben, de sirámaink alaptalannak bizonyultak, a közlekedés jelentjük, fejlődik. Mondhatjuk úgy is: gond nélkül megkezdődött a második nap!

A mai első körben Mongóliával vitáztunk, és a vita színvonalát ugyan Dzsingisz kán nem irigyelné meg, de a végkimenetellel elégedett lenne, Mongólia ugyanis behúzta a küzdelmet. A gyors felkészüléses témánk az volt, hogy vajon káros-e az általános hit, miszerint az anyaság kifizetődő.

A reggeli egyébként legalább annyira jó volt, mint a tábla helyesírása!

3. kör – Mongólia
This House regrets the widespread belief that motherhood is a rewarding experience.

A vitában most támogató oldalon voltunk, vagyis károsnak tartottuk az anyaságról kialakult átfogóan jó képet. Kezdésként Lili vázolta fel, hogy milyen valós nehézségekkel és fájdalmakkal jár az anyaság, és hogy miért káros, ha valaki túl rózsaszín szemüveggel lát neki a gyereknevelésnek. Botond elméletibb oldalról (nietzschei kikacsintásokkal) fejtette ki, hogy miért az önzetlen gyereknevelés az ideális a jutalmat váró hozzáállás helyett, Andris pedig összefoglalta, hogy miért jobb az anyaságot küldetésként és nem jutalomként felfogni.

A mongol csapat az érzelmi kiteljesedés és a gyereknevelés támogatása mellett sokat beszélt a feltétel nélküli szeretetről és az esetlegesen emelkedő számú örökbefogadásokról is. Ugyan nem volt tiszta, hogy az óvatos vagy az überlelkes hozzáállást tartják jobbnak, a gyakorlati következményeket jóval részletesebben írták le, mint mi. A bírók pedig összességében ezt látták fontosnak, így mi szoros küzdelemben elvéreztünk. (“Nem, ez így túl drámai, egy kicsit enyhítsünk rajta” – Ani) Szóval kikaptunk.

Az ebéd során végre nekünk földi halandóknak is kijutott a judging room mindennapi eledeléből, azaz a dobozos fánkokból, és bánatunkat sikerrel oltotta a cukortúladagolás. A következő körre némi csapatmegbeszélés után már finomított felkészülési taktikával és egy kicsit nagyobb nyugalommal léptünk tovább.

Mivel a zászlónkat otthon felejtettük, ezért inkább kreatívak voltunk

***

A felkészülési idő ismét 60 perc volt, így Ani és Balázs életmentő kávéhoz jutottak, majd szolidárisan tettek róla, hogy ne a srácoknak legyen a legrosszabb a napjuk a vereséggel. Egy kitartó madár ugyanis nem egyszer (nem egyszer!), hanem kétszer (kétszer!) találta telibe Balázs haját és nadrágját a végtermékével. Mondhatjuk úgyis, hogy játékelméleti és valószínűségszámítási kísérletünk kudarccal zárult, és már az első tragikus eset után arrébb kellett volna ülni. Releváns kérdés etológus barátainknak: hányszor és mennyit ürít egy helyre egy közönséges zágrábi madár? (Látszik, hogy a vitázói nerdségünk a természet csodáira kevéssé tér ki.)

(Apropó, madarak: már csak azért sem számítottunk ilyen udvariatlan fogadtatásra, mert tegnap Lili nagy erőfeszítésekkel mentett meg egy kis madárrokont az utca és a nagyvilág veszedelmeitől. Rude.)

4. kör – Litvánia
This House believes that states should allow all non-citizen migrant workers to vote in local and national elections.

A mai második vitánkban az volt a kérdés, hogy megengedjék-e a világ országai, hogy az állampolgársággal nem rendelkező vendégmunkások szavazzanak a helyi és országos választásokon. Ezúttal Litvánia volt a támogató csapat. Dióhéjban azzal érveltek, hogy a politikai-gazdasági okokból kiszorított emberek, akik adót fizetnek és a gazdaságot segítik, már csak erkölcsi alapon is megérdemlik, hogy valahol képviseljék az érdekeiket, erre pedig a szavazati jog a legjobb út. Emellett a munkahelyi visszaéléseket és a kisebbségi diszkriminációt is csökkeni látni vélték a szavazójog bevezetésének következtében.

Kis csalás, mert tegnapi kép, de tartjuk a Rubik-kocka-motívumot

Becsületünkre legyen mondva, ezt a valójában menekültekre és nem vendégmunkásokra kihegyezett case-t rendesen szétkapta a csapat. Szilveszter nagyon szépen fejtette ki az alapokat, azaz hogy mikor indokolt szavazójogot adni, mindez milyen felelősségekkel jár, és hogy a jelenlegi törvényekhez hogy járulnak hozzá az önként érkező mukások. Csiti ezután at is elmagyarázta, hogy milyen politikai kockázata van a szavazójog kiterjesztésének. Végül pedig Lili foglalta össze, hogy miért jó megoldás a támogató oldal problémáira az állampolgárság (ami a szavazat kiterjesztése nélkül is létező opció), és miért fontos a 10 éves tartózkodással bizonyítani az ország iránti elköteleződést a politikai részvétel megkezdése előtt.

Száz szónak is egy a vége, a vitát megnyertük! 2-1-es split decision volt, vagyis az egyik bíró Litvániát látta jobbnak, de alapvetően ez egy szuper eredmény, és különösen az a mai első kör után felállva. Itt tartanánk fontosnak megjegyezni azt is, hogy a vita főbírója nem más volt, mint kedvenc fekete hajú német judge-unk (*wink wink* !!4!), aki már a megnyitón megmondta, hogy ezek után tuti beosztják hozzánk, és lőn.

Bizonyíték! (A Sanchez nevet tesék keresni. Ani is befigyel jobbra fent!)

***

Az esti program ezúttal az intercultural night (kultúrház?) volt, ahol az összegyűlt 64 ország csapata egyszerre árasztotta el a hotel konferenciatermét a legkülönbözőbb süteményekkel, csokikákkal, cukorkákkal, nyalókákkal, stroopwaffellel (ez zseniális volt), szárított tofuval (ez borzalmas volt), sajttal, felvágottal és általános zsivajjal. Mindehhez a magyar nemzeti hozzájárulás négy tonna Balaton szelet, három tonna Sport szelet, ötezer csomag Túró Rudi, nyolcvan doboz marcipán, két csomag Pick-szalámi, azonosítatlan mennyiségű Szerencsi csoki, egy teljes kolbász és néhány csomag Negro volt. Pontosabban utóbbit megcenzúráztuk, így megmaradt nekünk. Az ötcsillagos ellátásért Csiti anyukáját hatalmas shoutout illeti!

Népszerű is volt az asztalunk, nemcsak az ipari kajaellátás, hanem a Rubik-kockák miatt, amiknél először mindenki meglepődött a magyar eredeten, utána pedig vagy megkérte hogy kirakjuk, vagy, ööö, minden további nélkül kirakta csukott szemmel. (Still in shock. #nepaljudge) Avagy Szingapúr után Nepál az új #goals-nemzetünk, és a debatereiket még nem is láttuk. További fontos zsákmányok: Balázs nyelve, ami csodás módon túlélte a találkozást a tajvani csiliszósszal, egy teljes csomag pápua új-guineai kávé, amit Csiti érdemelt ki magának új barátainktól, illetve egy XL-es szintén pápua új-guineai póló, ami pedig Szilveszter becses tulajdona lett. Ha nem debate-elnénk minden körben, most már mi is proper PNG-fanek lehetnénk.

Magyar asztal, before

Magyar asztal, after

***

Insider informátorunk (azaz Ani) szerint az idei mezőnyben egyébként Dél-Afrika a kiemelkedő az eddig látottak közül, miközben a mindig jó Új-Zélandot most 3-0-ra megverte Szlovénia (!). Emellett 4 kör után borzasztó kíváncsiak vagyunk Kínára, akik 4 győzelemmel, 12 szavazattal vezetik a rangsort.

Ami a magyar csapatot illeti, mi holnap egy jól megérdemelt szabadnapot kapunk, holnapután pedig Vietnám ellen folytatjuk a debate-kalandokat. Addig is üdv mindenkinek a 201-es és a 104-es szobából!