Spárta, dubstep, swag

Dráma, dráma, izgalom! Miután a második napon kicsit még magunkat is megleptük a nagyszerű győzelmi sorozatunkkal, a mai napot úgy kezdhettük, hogy még a továbbjutásra is volt reményünk. Ehhez arra volt szükség, hogy az utolsó két vitánkból legalább egyet megnyerjünk, és emellé jó speaker pointjaink is legyenek. Az utolsó előtti kör eredményében még nem voltunk biztosak, az utolsó kört pedig ma reggel vitáztuk le. Íme, ami történt:

6. kör
This House would make demonstrable commitment to combating climate change a precondition for the receipt of development aid (Proposition, "Czech Red" [Csehország] ellen)

A tételmondat természetesen már ismerős volt legutóbb az előző délutáni vitáról, amikor a másik oldalról vitattuk. Ennek megfelelően mostanra szépen be is építettük a case-ünkbe, amit csak tudtunk az akkor hallottakból, illetve az Eszter judge-olta vitából (iparikémkedés-alert!). Minden szépen össze is állt logikailag, bár a magyarázaton és az érvek kifejtésének mélységén egy kicsit lehetett volna még javítani. A cseh csapat jó ellenfélnek bizonyult, és jól is vitáztak, olyan ötleteket is felhoztak, amire mi nem gondoltunk még úgy sem, hogy egy ilyen developmentaides-climatechange-es (*tearstears*) vitán már túl voltunk. Az eredmény végül aztán nem nekünk kedvezett: a bírók a csehek oldalát látták konzisztensebbnek a vita alatt, nálunk pedig felhívták a figyelmet néhány kisebb belső ellentmondásra, ami megnehezítette, hogy teljesen elfogadják az érvelésünket. Vagyis: abszolút emelt fővel, de sajnos kikaptunk. Kiderült az is, hogy mivel power pairing van (azaz azonos eredményű csapatokat sorsolnak össze körönként) és a csehek az 5. körüket úgy érezték, valószínűleg elveszítették, elég biztos, hogy az 5. kört mi sem nyertük meg, akármilyen nagy kár is.

Így tehát gyakorlatilag biztossá vált, hogy nem breakelünk. De figyelembe véve, hogy milyen szoros vitákon kaptunk ki, amikor kikaptunk (és itt most nemcsak a bírók mindig emlegetett "nagyon szoros vita volt" frázisáról van szó), és hogy mennyire versenyben voltunk minden vitán, azt kell mondjuk, hogy igazán kevésen múlott. (A coach pedig büszke, ofkorz. De tényleg.) Szóval megcselekedtükamit. Úgy néz ki, hogy most már lassan elérjük azt a szintet, amikor ilyen versenyeken ott lehetünk a továbbjutók között, csak még egy kicsit konzisztensebbnek kell lennünk, meg jó lenne állandósítani azt a remek formát, amit a második nap mutattunk. Next time, next time? (Next time.)

A 6. kör utáni indulatok levezetésére kiválóan alkalmas, ha Ádám tabletjén komoly politikai és/vagy kulturális nézeteltérésekkel rendelkező csapatokat eresztünk egymásnak - gombfociban. (Lásd még: Csehország-Szlovákia vagy Észak-Korea - Dél-Korea rangadók. De volt ám Magyarország-Szingapúr is, hmm...)

A nap további programja így tehát az volt, hogy megnéztük a negyeddöntőket és az elődöntőket. Hopp, azaz Eszternek nem, Eszter ugyanis expertbíróként most is breakelt, azaz bírázhatott a kieséses fordulókban. (Itt lőjük le előre a poént, hogy nemcsak a negyed- és az elődöntőről van szó, hanem a döntő 7 fős bírói paneljébe is bekerült. Ha vitázókban még épp nem is, judgingban most már tényleg élmezőny vagyunk, right?) A továbbjutók sorrendjén némileg meglepődtünk, hiszen az egyetlen veretlen csapat nem a makulátlan Szingapúr volt, hanem az utolsó körben őket legyőző C.S. Lewis (akiknek a neve egyébként a csapat kéttannyelvű iskolájának névadójára utal).

A negyeddöntő motionje a következő volt: "This House would allow the admission of unlawfully acquired evidence in criminal proceedings if it is the only way to prove guilt." Vagyis a kérdés, hogy engedélyezzük-e a törvénytelenül megszerzett bizonyítékok használatát bűnügyi eljárásokban akkor, hogyha csak így tudjuk bizonyítani a bűnösséget. A motion nekünk nagyon elnyerte a tetszésünket: kellően izgalmas és fontos a témája, de nem túlzottan komplex. (És ha breakelünk, valószínűleg a C.S. Lewisszal kerültünk volna össze ebben a vitában, ami különösen izgalmas lett volna. *sigh*) A csapat egyik fele a C.S. Lewist nézte meg a Czech Blue csapat ellen, ahol néhány régi ismerősünk is vitázott, a többiek pedig beültek Szingapúr összecsapására Törökországgal, ahol az általános elvárás az volt, hogy a szingapúriak amit fel lehet törölni, azt fel is törlik szegény törökökkel - háromszor oda-vissza. Eszter pedig egészen elérzékenyülve fogadta a hírt, hogy ezt a vitát többek között ő bírózhatja, mert a WSDC óta mélyen belül igazából már ő is szingapúri állampolgár. Az első vitát izgalmas csatában a C.S. Lewis nyerte megérdemelten, a másik vitán azonban hatalmas meglepetésre a törökök győztek, 2-1-es arányban (Eszter szavazott Szingapúrra, mint lázadó dissenting judge, ej.). Szegény szingapúriak szerintünk nem érdemeltek vereséget, és ezt Eszter is megerősítheti, de az utána adott személyes feedback őt legalább kicsit kárpótolta, ha a szingapúriakat nem is feltétlenül. A másik két negyeddöntőn Románia A-csapata és Szlovénia 2-es csapata jutottak tovább.

Törökország-Szlovénia, avagy kell-e nekünk szervezett vallás

Az elődöntőkben aztán a C.S. Lewis Romániával, Törökország pedig Szlovéniával került össze. Az itteni tételmondat "This House regrets that there is still organised religion in the 21st century" volt, ami szintén izgalmasnak ígérkezett, de Eszter és a többiek beszámolója szerint mindkét elődöntő kicsit félrecsúszott - nem igazán a 21. századról és nem igazán a szervezett vallásról volt szó -, emiatt pedig kicsit alábbhagytak az izgalmak. Azért végül mindkét vita eldőlt, és kialakult a Törökország-C.S. Lewis döntő. A törökök továbbjutásával kapcsolatban nekünk megint voltak apró fenntartásaink, és Eszter is megint dissenting judge volt a másik vitán - úgy látszik, ezen a hétvégén nem voltunk kompatibilisek a helyiek mindsetjével. De hát nem mi voltunk a judge-ok - kivéve persze Esztert, de még ő is csak egy szavazattal rendelkezett.

A napra ezzel véget értek a viták, és következhetett a break night party, amit nem igazán nevezhettünk már break nightnak, hiszen a nevéből is következik, hogy az alapkörök végén, a kieséses szakasz előtti estére szokás szervezni, a továbbjutók bejelentésével egybekötve, itt ellenben már csak a döntő volt hátra. Mindenesetre egészen tisztességes vacsorát kaptunk egy szép belvárosi étteremben - csak éppen megint csöppet keveset. De végül is, mint Patrik megállapította, már úgyis beszűkült a gyomrunk a hétvégén, úgyhogy ez nem jelenthetett gondot. Ezután következett azonban a fogalomzavar másik fele, azaz már épp beletörődtünk a break night átszervezésébe, amikor kiderült, hogy parti sem nagyon lesz. Opcionálisan át lehetett még battyogni egy ír pubba, aztán mindenkit vitt vissza a busz.

Mi azonban akkor már úgy döntöttünk, hogy hagyjuk az egészet, a pubot most skippelnénk, és inkább éjszakai kihaltváros-nézésre indultunk, ami általában zseniális ötlet, és most is annak bizonyult. Pont volt időnk felsétálni a várba és vissza, útközben pedig megcsodáltuk egyrészt a szép, takaros belvárost a sétálóutcáival, másrészt a számtalan VÚB- és ČSOB-bankot, amikkel kapcsolatban kategorikusan meg kellett állapítanunk, hogy Pozsony a dubstep fővárosa (vubvubvubvub). A várba felérve megcsodáltuk a Dunát meg a hidakat, és ha nem lettek volna ott egy páran helyiek, akkor a nagy kapu tetejére a szobrok kezébe kitűztük volna  magyar zászlót, sajnos azonban ott voltak, így Pozsony szlovák kézen maradt. Készült ellenben némi sajtóanyag, íme (a minőségért elnézést, Patrik szappantartójával iPhone-jával fotóztunk):

Jobb oldalt a kapu, magyar zászló nélkül

Középen a csapat, magyar zászló -val

 Feel the beat

Így követtük tehát a Ha-nincs-parti-akkor-csinálunk-magunknak alapelvet, és tulajdonképpen egészen jól sült el. Relatíve korán ágyba kerültünk, de úgy hisszük, ennek az előnyeit mindenki a legnagyobb lelkesedéssel tette magáévá a hétvége eseményei után.

Zárásként mindenképpen szükségét érezzük még, hogy megosszuk azt a korábban készült képet, aminek minősége ugyan nincs, ellenben Miklós kolléga egymaga olyan kétszeres swag-overdose-t produkál rajta, amivel egészen biztosan első helyen breakeltünk volna, ha lett volna ilyen kategória:

(Ami a másnapi eseményeket illeti, a Pozsony csodaszép belvárosában tartott döntőt végül a C.S. Lewis nyerte, így a szlovákok otthon tartották a kupát. De megbeszéltük ám, hogy jövőre jövünk megint elvenni tőlük, úgyhogy ne tessék aggódni senkinek. Továbbá ennek nyomán ettől teljesen függetlenül felmerült bennünk, hogy kellene most már Magyarországra is szervezni egy nemzetközi schools tournamentet, és tervek egészen komolyak, úgyhogy hoping for the best. Aztán jövő tavasszal mindenki figyeljen hevesen, hogy van-e debate-világszenzáció Budapesten. Stay tuned, as always!)

Eksön van!

Ha a tegnapi napon azt mondtuk, eksön volt, akkor mai nap egyenesen az eksönmúví kategóriának felel meg. Ennek megfelelően piszkosul fáradtak is vagyunk, de mielőtt rápihennénk a holnapi Mindent Eldöntő Nagy Napra, gyorsan beszámolunk a friss történésekről meg minden jóságról.

Tehát, szépen a legfontosabbaktól kezdve: ma reggel szinte hihetetlennek tűnt, de már kaptunk reggelit a Teszkó meglátogatása nélkül is (noha a fiúk a jóllakottságnak még csak egészen véletlenül sem mutatták nyomát, se előtte, se utána). Sok időnk azonban nem maradt örülni az egyébként üdvözlendő fejleménynek, mert egyből folytatódtak a viták, onnan, ahol tegnap abbahagytuk.

3. kör
Impromptu - This House would not expose children to Disney princesses (Opposition, "Robert College B" [Törökország] ellen)

Vita előtt

A sok politika mellett igazán jól esett egy kicsit kevésbé komoly témáról is vitázni, bár természetesen az érvelésünkben hozzákötöttünk ám a tételmondathoz minden jót az életútról, a nagy megpróbáltatásokról és a nemi egyenlőségről. (Avagy egy debater bármivel kapcsolatban tud beszélni bármi másról.) A vitánk rövid összefoglalása: a támogató oldal problémája az volt, hogy a Disney-hercegnők egyrészt a nem kiérdemelt, szépségen alapuló sikert propagálják, másrészt a Disney szégyenteljesen kihasználja és kiszipolyozza rajtuk keresztül a gyerekeket. Mi (azaz ezúttal Viola, Miki és Patrik) ezzel szemben kimutattuk, hogy ezek a hercegnők mindig komoly megpróbáltatások és nehézségek árán érik el a céljukat (Hófehérke például hét férfiról viselt gondot, és ez kétségkívül "achievement", amint Miki megjegyezte), és arra példák, hogy a céljainkért végig küzdve érhetünk el nagy dolgokat. Ráadásul ők az igazi nemes értékeket is képviselik, a marketing meg a kapitalizmus hibája, nem a Disney-é. Mindemellé beillesztettünk még egy érvet arról, hogy ha száműzzük a hercegnőket, akkor csak a fiúknak maradnak példaképeik, a hercegek - de ezek a hercegek sem lehetnek önmaguk a hercegnő nélkül, vagyis mindenképp szükség van rájuk. A bírókat sikerült is végül meggyőznünk: a vitát egyértelműen megnyertük. (Azon azért még gondolkozunk, hogy Patrik mikiegeres nyakkendőjének ebben pontosan mennyi szerepe volt.)

Mindezek után aztán újra visszatért a Cseszló spirit, és ezúttal a másik oldalról vitattuk meg a tételmondatot, miszerint is 1992-ben csehszlovák fejjel nem támogattuk volna a különválást.

4. kör
As Czechoslovakia in 1992, This House would not support dissolution (Opposition, Horvátország ellen)

Miután tegnap sikeresen meggyőztünk mindenkit arról, hogy 1992-ben Csehszlovákiának igenis egyben kellett volna maradnia, most pontosan az ellenkezőjét láttunk neki bebizonyítani, Ádámmal, Patrikkal és Mikivel az asztal mögött. Az ellenfelünk egy kemény horvát csapat volt, akik úgy kezdték a vitát, hogy leszögezték: ők konföderációban gondolkoznak a két állam között, így az egység és a különbözőség is megmarad. Ezek után nekünk nehezen sikerült megtalálni az igazi ütközési pontokat, mert részben lefedték azt, amivel mi érveltünk volna. A saját álláspontunkat, miszerint is a problémák és a gazdasági/politikai eltérések túl nagyok voltak az együttmaradás reális lehetőségéhez, szépen hangoztattuk egészen a vita végéig, és a végére azért a cáfolat is erősebb lett. Nem tudtuk biztosan, hogy mindez mire lesz végül elég, de nagy megkönnyebbülésünkre 2-1-es arányban végül mi kaptuk a győzelmet, azzal az indoklással, hogy a támogató oldal túlságosan spekulációra épített, mi pedig picit stabilabbak voltunk. De mint a döntésből is látszik, az alaposságban azért még nekünk is lesz hová fejlődnünk, mert a "dissenting" (többségi véleménnyel ellentmondó) judge-ot például nem győztünk meg. (Apropó, a versenyen - a legtöbb vitán csak két judge lévén - mindig a chair judge-nak van két szavazata a wing judge egy szavazatával szemben, amiben nehezen látjuk az igazságot, de ám legyen.)

Mindez azt jelentette, hogy 4 vita után 3 győzelemmel és 1 vereséggel álltunk, ami igazából egészen hihetetlenül nagyszerű, főleg úgy, hogy ezzel még egészen komoly esélyeink lehetnek break-elni, azaz bejutni a negyeddöntőbe. Az 5. kör ezek után sajnos zárt kör volt (és a holnapi 6. is az lesz), vagyis az eredményét majd csak utólag, a továbbjutókkal együtt tudjuk meg, nehogy addig túltaktikázzuk a dolgot. (Lásd még: körömrágás, végsőkig való valószínűség-számítgatás (még hogy sosem használjuk az életben a matematikát!), általános feszültség és egekbe szökő adrenalinszint.) De jött, aminek jönnie kellett, nekivágtunk az 5. körnek.

5. kör
This House would make demonstrable commitment to fighting climate change a precondition for the receipt of development aid (Opposition, "C.S. Lewis" [Szlovákia/Bosznia-Hercegovina] ellen)

Mint már említettük, ez a motion a szívünk igazi csücske a vitázás kliséügyeinek és az úgynevezett "tears-tears" típusú tételmondatoknak a mintapéldája, de ezzel együtt azért egészen tisztességesen felkészültünk belőle, és végül nem is bizonyult unalmasnak. Mi (Ádám-Miki-Viola) ezúttal amellett álltunk ki, hogy a fejlesztési segélyeket nem kellene a klímaváltozással szembeni harccal kapcsolatos odaszántsághoz kötni, mert hiába gondolkoznánk hosszútávon a környezetvédelmen, amikor az emberek a segélyeket kapó országokban éheznek, és a korlátozásokkal csak súlyosbítanánk a helyzetüket. Az ellenfelünk az eddigi legnehezebb volt: a szlovák WSDC-csapat tagjaiból és egy bosnyák fiúból állt, akik mind nagyon-nagyon jó és nagyon-nagyon határozott vitázók voltak. Stílusban minket is érezhetően felhúztak, így nagyon pergős, izgalmas vita kerekedett ki. Rendkívül kreatív ötletekkel tudtunk improvizálni, és általában véve nagyon magabiztosan sikerült védeni az álláspontunkat. Viola a versenyen most debütált a harmadik speaker szerepében, és igazán kitett magáért. (Mindemellé pedig olyan badass volt, hogy hiába ültette le "Sit down already!" felkiáltással az ellenfél kérdést feltevő vitázóját 5 másodperc után, végül csak elfogadott  3 POI-t is, mikor 2-t is bőven elég.) Hiányosságunk talán annyi volt, hogy az ellenfél érveivel egyenként csak keveset foglalkoztunk - hogy ez melyik bírónál mennyit nyomhat a latban, az némileg szubjektív. Az ereményt legnagyobb sajnálatunkra nem tudhattuk meg, és itt most nem is szeretnénk megtippelni, de reméljük a legjobbakat.

Hihetetlenül örülnénk, ha sikerülne továbbjutnunk, spekulál is mindenki össze-vissza, de ehhez először is az 5. és 6. körből legalább az egyiket (de inkább kettőt) meg kell nyernünk, és hát azért van még egy szolid Szingapúr a mezőnyben, a legújabb ellenfelünkről, a szlovák-bosnyák csapatról nem is beszélve. A szlovénokról meg pláne. Holnap a 6. körben ismét climate change, ezúttal a másik oldalról (azaz kiválóan felhasználjuk majd, ami itt ellenünk elhangzott). Azt követően pedig minden kiderül. (Izgalom!)

Eshetne szó még a vacsoráról (tanulság: Szlovákiában minden fogás gombás-rizses hús, akkor is ha nem), a legújabb pózersorozatunkról (két Miki egy képen!), a fiúk "Aye!" és "Csuhajja!"-kiáltásairól a névsorolvasásoknál, illetve az esti újabb YouTube-ozásról készülésről is, mivel azonban a fent említetteknél immár még fáradtabbak vagyunk és igencsak késő van, a szerző sűrű elnézéseket kérve leginkább elmegy aludni, hogy azért holnap is szép blogposztot írhasson becsülettel segíthesse a csapatot. Kellemetes szép jó éjszakát/hajnalt/reggelt mindenkinek! Szurkolni szabad!

Cseszló Teszkó

Team Hungary is back! Miután Antalyában végigvertük a világot nagyon is tisztességesen helytálltunk a világ legrangosabb vitaversenyén, és rengeteget fejlődtünk, arról nem is beszélve, hogy milyen jól éreztük magunkat közben, most ismét ringbe/pástra/vízre/tantermekbe szállunk megmutatni, hogy akármi a kérdés, nekünk van igazunk. A helyszín ezúttal Pozsony és az idén harmadszorra megrendezett Bratislava Schools Debating Championship, ahol 43 másik csapattal mérjük össze az erőnket (ami a világbajnokság után reméljük, némileg azért több, mint előtte volt). Ráadásul nem is akármilyenekkel: ahhoz képest, hogy egy relatíve kicsi közép-európai tournamentről van szó, vannak itt ismerősök Szingapúrból, érkeztek Törökországból, és még Zimbabwe is képviselteti magát három csapattal.

A felállás hasonló, mint Antalyában: 6 kört vitázunk különböző aktuális és/vagy izgalmas tételmondatokról, amikről ezúttal azonban majd csak a viták előtt tudjuk meg, támogatjuk-e vagy ellenezzük épp - azaz nő a tét és nőnek az adrenalinszintek. A csapat egy részét már ismerheti a kedves közönségünk: itt van kabala-Atatürkünk, Patrik, Madárka legnagyobb pózerpartnere, Miki, a "to sum up this debate, it is obvious that we have won this debate" örökbecsű szerzője, Ádám, továbbá immáron világszínvonalú bíróként Eszter és coachként (hivatalosan a degradáló "observer" name taggel illetett) Balázs... valamint legújabb csapattagunk, az egyetlen és utánozhatatlan Viola, aki nálunk 4-5 évvel fiatalabban már most úgy tolja a debate-et, mintha csak egy jó angolszász országban szívta volna magába az anyatejjel (és az egyetlen hibája, hogy visszataszítónak tartja a brit akcentust, mely hiba azonban végzetes lesz - aláírás: Eszter és Balázs.)

Szóval van izgalom meg lesz is, bár ez a versenytől függetlenül is igaz. Tegnap este például hiába érkeztünk meg a pozsonyi dokkmunkásnegyedbe viszonylag korrekt hotelba és csekkoltunk be a szobáinkba, Esztert és Balázst egyaránt kizárták a kedves külföldi szobatársak, és végül csak éjfél tájékán bizonyosodhattak meg róla, hogy nem az előszobaszőnyegen töltik az éjszakát.

Ez itt nem a pozsonyi Chinatown, hanem a hotelünk szemből. (A kapu mögött, na.)

Az időt azonban addig is nagyszerűen kihasználták, amennyiben produktivitást játszottak a csapattal, vagyis igyekeztek helyrepofozni a cseszló (értsd: cseh/szlovák/csehszlovák *kikacsintás Dániel kollegának*) tételmondathoz gyűjtött információkupacunkat. (Merthogy többek között arról fogunk vitázni, hogy 1992-es Csehszlovákiaként elleneznénk-e az ország kettéválását. (Igen, csupa szláv csapat ellen. Igen, ezt ők fairebbnek gondolják, mint mi, nodemindegy.))

Az éjszakai, videózással, kommersz rapzenével (Miki haragja itt, lesújt), továbbá a borzasztókései időponthoz mérten borzasztómély filozófiai értekezésekkel tarkított készülést aztán délelőtt folytattuk. Persze csak azután, hogy biztosított reggeli hiányában (és az autentikus szlovák gasztronómiai élmények jegyében) elcaplattunk a közeli Tesco Expresszbe venni némi péksüteményt, miközben aktívan hiányoltuk a törökországi all-inclusive reggelinket, ahol a fiúk gond nélkül tehettek 6 kört az étkező körül, minden egyes pultot az utolsó morzsáig letakarítva (amíg Eszter és Balázs ugyanennyi idő alatt csöndben elfogyasztották két fél zsömléjüket). Ellenben itt legalább van tisztességes wifi. Janem.

Reggeli után a programban ebéd következett (volna), de mi ezt önszántunkból szkippeltük, és inkább elmentünk megkezdeni, amiért voltaképp idejöttünk: következtek a viták.

1. kör
Impromptu: This House supports parents secretly monitoring their children through their electronic devices. (Proposition, Szlovénia 3 ellen)

Csakúgy, mint a WSDC-n, most is egy szlovén csapat ellen nyitottunk, és az impromptu vita témája ezúttal az volt, hogy a szülők vajon felügyelhetik-e folyamatosan a gyerekeiket a különféle elektromos kütyüiken keresztül. Támogató oldalon voltunk (Ádám, Patrik és Miki vitáztak), és azzal érveltünk, hogy a szülők jólértesültsége valójában a gyerekeket védi majd meg attól, hogy nagyobb bajba kerüljenek, hiszen időnként le lehetne ülni velük beszélgetni, még mielőtt nagyon elfajulna egy-két dolog (depresszió, drogfogyasztás stb.). És mivel titokban csinálnánk, a gyerekek sem sértődnének meg rajta. A szlovén csapat érvelése nem volt olyan alapos, mint a miénk, ők egyetlenegy dologba kapaszkodtak bele: hogy a gyerekek úgyis rájönnének, hogy kémkedünk utánuk, és onnantól kezdve pedig elveszne a bizalom. A bírók szemében pedig végső soron ez lett a legfontosabb kérdés a vitában, úgyhogy hiába éreztük úgy, hogy jól sikerült a vita, egy elsőkörös szlovén vereség megint csak becsúszott.

 Team Hungary vs. elsőkörös szlovénok

Nem adtuk azonban nagyon búsulásra a fejünket, egy bő óra várakozás után rögtön következett ugyanis a második kör, ahol már előre elkészített tételmondatot kaptunk, mindössze a képviselt oldal volt kérdéses. Ezeknél a motionöknél amúgy mindkét oldalon fogunk majd vitázni, a kérdés csak az, hogy milyen sorrendben. Most szerencsére az alaposabban kidolgozott oldalunkkal kezdtünk.

2. kör
As Czechoslovakia in 1992, This House would not support dissolution. (Proposition, ARDOR B / Románia ellen)

Ádám nem vitázott ugyan, ellenben életében először offisöl timekeeper volt, erre a nagy pózolás

Arról vitáztunk tehát, hogy 1992-es csehszlovák fejjel támogatnánk-e az ország kettéválásának az ötletét. Mi egyértelműen úgy definiáltunk még a vita legelején, hogy az 1992-es csehszlovák fej azt jelenti, hogy jövőbeli érveket nem hozhatunk fel, és nem mondhatjuk, hogy minden jó, ha jó a vége. Ezzel szemben a román csapat nem volt hajlandó elfogadni, hogy a múltban maradjunk, és ragaszkodott az időgépéhez, azzal érvelve, hogy nézzük csak meg, most milyen jó mind Csehországnak, mind Szlovákiának. Mi ezt határozottan elleneztük, de a vita kedvéért gondolatban belementünk abba, hogy akkor érveljünk a jövőben is. Kimutattuk tehát, hogy 1992-ben az ellentétek és különbségek egyáltalán nem voltak kibékíthetetlenek, sőt, az együttműködési potenciál igencsak magas volt gazdaságilag (pl. egymás felvevőpiacai), de kijelentettük azt is, hogy például Szlovákia nemrégiben kezdődött gazdasági felemelkedése és a különválás között igazán nem látjuk az összefüggést (nem is mutatták ki). Vagyis igyekeztünk akkor is megnyerni a vitát, ha a definíciónk nem állna meg. A fő jelmondatunk a "2 eyes, controlled by 1 head" volt, ami különösen odaillőnek bizonyult, lévén, hogy egy biológialaborban vitáztunk, és dicső magyar zászlaját a csapat egy hatalmas szemmakettel és egy műanyag szívvel rögzítette az asztal sarkán. (Szegény zászlót előző este még ki is kellett mosni, miután Miki katari útja során hogy-hogynem egy lábnyommal lett gazdagabb.)

Home is where the heart is 

Végül aztán bebizonyosodott, amit sejtettünk, miszerint is mégiscak a mi definíciónk volt értelmesebb, és a múltban kellett volna maradnunk. A vitát tehát 3-0-s bírói döntéssel megnyertük. (Ami azért különösen megnyugtató, mert azt az elméletünket, miszerint Vladimir Meciar szlovák miniszterelnök a szétválást nem teljesen gondolta komolyan, egy cseh és egy szlovák bíró jelenlétében adtuk elő, ami némileg kényelmetlen volt. De ezzel végül nem lett gond, és az igazán nagyszerű szingapúri chief judge-tól még awesome feedbacket is kaptunk.)

Mindez azt jelenti, hogy két forduló után egy győzelemmel és egy vereséggel állunk, úgy, hogy a győzelmet pont prepared motionnél szereztük, amitől elvileg jobban tartottunk. Vagyis igencsak jóság van. Meglátjuk, holnap mire sikerül még jutni, de akkor már három vita is lesz, három különböző témával, amire még kicsit (nagyon) last-minute módon igyekszünk ma este is készülgetni. Eszter és Miki különvonulva, Eszter ipari kémkedés közben szerzett érveit és a román csapat megközelítésést felhasználva kiegészíti a cseszló motion opposition oldalát a mi számunkra, a többiek pedig addig is a másik, development aides/climate change-es (vagyis a *tears-tears* típusú motionök mintapéldáját képező) tételmondaton dolgoznak. (Balázs pedig tunya módon blogposztot ír.)

A készülés intenzitásnövelésével párhuzamosan pedig akkor a posztnak itt most hirtelen véget vetünk, holnap ellenben minden továbbiról nagyon beszámolunk. Addig is élvezkedünk a Tesco produktumaiban és a (z antalyai sztenderddel) meglepően stabil wifihálózatban. Minden keresztbe tett ujjért hála és köszönet, igyekszünk kitenni magunkért!