Eksön van!

Ha a tegnapi napon azt mondtuk, eksön volt, akkor mai nap egyenesen az eksönmúví kategóriának felel meg. Ennek megfelelően piszkosul fáradtak is vagyunk, de mielőtt rápihennénk a holnapi Mindent Eldöntő Nagy Napra, gyorsan beszámolunk a friss történésekről meg minden jóságról.

Tehát, szépen a legfontosabbaktól kezdve: ma reggel szinte hihetetlennek tűnt, de már kaptunk reggelit a Teszkó meglátogatása nélkül is (noha a fiúk a jóllakottságnak még csak egészen véletlenül sem mutatták nyomát, se előtte, se utána). Sok időnk azonban nem maradt örülni az egyébként üdvözlendő fejleménynek, mert egyből folytatódtak a viták, onnan, ahol tegnap abbahagytuk.

3. kör
Impromptu - This House would not expose children to Disney princesses (Opposition, "Robert College B" [Törökország] ellen)

Vita előtt

A sok politika mellett igazán jól esett egy kicsit kevésbé komoly témáról is vitázni, bár természetesen az érvelésünkben hozzákötöttünk ám a tételmondathoz minden jót az életútról, a nagy megpróbáltatásokról és a nemi egyenlőségről. (Avagy egy debater bármivel kapcsolatban tud beszélni bármi másról.) A vitánk rövid összefoglalása: a támogató oldal problémája az volt, hogy a Disney-hercegnők egyrészt a nem kiérdemelt, szépségen alapuló sikert propagálják, másrészt a Disney szégyenteljesen kihasználja és kiszipolyozza rajtuk keresztül a gyerekeket. Mi (azaz ezúttal Viola, Miki és Patrik) ezzel szemben kimutattuk, hogy ezek a hercegnők mindig komoly megpróbáltatások és nehézségek árán érik el a céljukat (Hófehérke például hét férfiról viselt gondot, és ez kétségkívül "achievement", amint Miki megjegyezte), és arra példák, hogy a céljainkért végig küzdve érhetünk el nagy dolgokat. Ráadásul ők az igazi nemes értékeket is képviselik, a marketing meg a kapitalizmus hibája, nem a Disney-é. Mindemellé beillesztettünk még egy érvet arról, hogy ha száműzzük a hercegnőket, akkor csak a fiúknak maradnak példaképeik, a hercegek - de ezek a hercegek sem lehetnek önmaguk a hercegnő nélkül, vagyis mindenképp szükség van rájuk. A bírókat sikerült is végül meggyőznünk: a vitát egyértelműen megnyertük. (Azon azért még gondolkozunk, hogy Patrik mikiegeres nyakkendőjének ebben pontosan mennyi szerepe volt.)

Mindezek után aztán újra visszatért a Cseszló spirit, és ezúttal a másik oldalról vitattuk meg a tételmondatot, miszerint is 1992-ben csehszlovák fejjel nem támogattuk volna a különválást.

4. kör
As Czechoslovakia in 1992, This House would not support dissolution (Opposition, Horvátország ellen)

Miután tegnap sikeresen meggyőztünk mindenkit arról, hogy 1992-ben Csehszlovákiának igenis egyben kellett volna maradnia, most pontosan az ellenkezőjét láttunk neki bebizonyítani, Ádámmal, Patrikkal és Mikivel az asztal mögött. Az ellenfelünk egy kemény horvát csapat volt, akik úgy kezdték a vitát, hogy leszögezték: ők konföderációban gondolkoznak a két állam között, így az egység és a különbözőség is megmarad. Ezek után nekünk nehezen sikerült megtalálni az igazi ütközési pontokat, mert részben lefedték azt, amivel mi érveltünk volna. A saját álláspontunkat, miszerint is a problémák és a gazdasági/politikai eltérések túl nagyok voltak az együttmaradás reális lehetőségéhez, szépen hangoztattuk egészen a vita végéig, és a végére azért a cáfolat is erősebb lett. Nem tudtuk biztosan, hogy mindez mire lesz végül elég, de nagy megkönnyebbülésünkre 2-1-es arányban végül mi kaptuk a győzelmet, azzal az indoklással, hogy a támogató oldal túlságosan spekulációra épített, mi pedig picit stabilabbak voltunk. De mint a döntésből is látszik, az alaposságban azért még nekünk is lesz hová fejlődnünk, mert a "dissenting" (többségi véleménnyel ellentmondó) judge-ot például nem győztünk meg. (Apropó, a versenyen - a legtöbb vitán csak két judge lévén - mindig a chair judge-nak van két szavazata a wing judge egy szavazatával szemben, amiben nehezen látjuk az igazságot, de ám legyen.)

Mindez azt jelentette, hogy 4 vita után 3 győzelemmel és 1 vereséggel álltunk, ami igazából egészen hihetetlenül nagyszerű, főleg úgy, hogy ezzel még egészen komoly esélyeink lehetnek break-elni, azaz bejutni a negyeddöntőbe. Az 5. kör ezek után sajnos zárt kör volt (és a holnapi 6. is az lesz), vagyis az eredményét majd csak utólag, a továbbjutókkal együtt tudjuk meg, nehogy addig túltaktikázzuk a dolgot. (Lásd még: körömrágás, végsőkig való valószínűség-számítgatás (még hogy sosem használjuk az életben a matematikát!), általános feszültség és egekbe szökő adrenalinszint.) De jött, aminek jönnie kellett, nekivágtunk az 5. körnek.

5. kör
This House would make demonstrable commitment to fighting climate change a precondition for the receipt of development aid (Opposition, "C.S. Lewis" [Szlovákia/Bosznia-Hercegovina] ellen)

Mint már említettük, ez a motion a szívünk igazi csücske a vitázás kliséügyeinek és az úgynevezett "tears-tears" típusú tételmondatoknak a mintapéldája, de ezzel együtt azért egészen tisztességesen felkészültünk belőle, és végül nem is bizonyult unalmasnak. Mi (Ádám-Miki-Viola) ezúttal amellett álltunk ki, hogy a fejlesztési segélyeket nem kellene a klímaváltozással szembeni harccal kapcsolatos odaszántsághoz kötni, mert hiába gondolkoznánk hosszútávon a környezetvédelmen, amikor az emberek a segélyeket kapó országokban éheznek, és a korlátozásokkal csak súlyosbítanánk a helyzetüket. Az ellenfelünk az eddigi legnehezebb volt: a szlovák WSDC-csapat tagjaiból és egy bosnyák fiúból állt, akik mind nagyon-nagyon jó és nagyon-nagyon határozott vitázók voltak. Stílusban minket is érezhetően felhúztak, így nagyon pergős, izgalmas vita kerekedett ki. Rendkívül kreatív ötletekkel tudtunk improvizálni, és általában véve nagyon magabiztosan sikerült védeni az álláspontunkat. Viola a versenyen most debütált a harmadik speaker szerepében, és igazán kitett magáért. (Mindemellé pedig olyan badass volt, hogy hiába ültette le "Sit down already!" felkiáltással az ellenfél kérdést feltevő vitázóját 5 másodperc után, végül csak elfogadott  3 POI-t is, mikor 2-t is bőven elég.) Hiányosságunk talán annyi volt, hogy az ellenfél érveivel egyenként csak keveset foglalkoztunk - hogy ez melyik bírónál mennyit nyomhat a latban, az némileg szubjektív. Az ereményt legnagyobb sajnálatunkra nem tudhattuk meg, és itt most nem is szeretnénk megtippelni, de reméljük a legjobbakat.

Hihetetlenül örülnénk, ha sikerülne továbbjutnunk, spekulál is mindenki össze-vissza, de ehhez először is az 5. és 6. körből legalább az egyiket (de inkább kettőt) meg kell nyernünk, és hát azért van még egy szolid Szingapúr a mezőnyben, a legújabb ellenfelünkről, a szlovák-bosnyák csapatról nem is beszélve. A szlovénokról meg pláne. Holnap a 6. körben ismét climate change, ezúttal a másik oldalról (azaz kiválóan felhasználjuk majd, ami itt ellenünk elhangzott). Azt követően pedig minden kiderül. (Izgalom!)

Eshetne szó még a vacsoráról (tanulság: Szlovákiában minden fogás gombás-rizses hús, akkor is ha nem), a legújabb pózersorozatunkról (két Miki egy képen!), a fiúk "Aye!" és "Csuhajja!"-kiáltásairól a névsorolvasásoknál, illetve az esti újabb YouTube-ozásról készülésről is, mivel azonban a fent említetteknél immár még fáradtabbak vagyunk és igencsak késő van, a szerző sűrű elnézéseket kérve leginkább elmegy aludni, hogy azért holnap is szép blogposztot írhasson becsülettel segíthesse a csapatot. Kellemetes szép jó éjszakát/hajnalt/reggelt mindenkinek! Szurkolni szabad!