Cseszló Teszkó

Team Hungary is back! Miután Antalyában végigvertük a világot nagyon is tisztességesen helytálltunk a világ legrangosabb vitaversenyén, és rengeteget fejlődtünk, arról nem is beszélve, hogy milyen jól éreztük magunkat közben, most ismét ringbe/pástra/vízre/tantermekbe szállunk megmutatni, hogy akármi a kérdés, nekünk van igazunk. A helyszín ezúttal Pozsony és az idén harmadszorra megrendezett Bratislava Schools Debating Championship, ahol 43 másik csapattal mérjük össze az erőnket (ami a világbajnokság után reméljük, némileg azért több, mint előtte volt). Ráadásul nem is akármilyenekkel: ahhoz képest, hogy egy relatíve kicsi közép-európai tournamentről van szó, vannak itt ismerősök Szingapúrból, érkeztek Törökországból, és még Zimbabwe is képviselteti magát három csapattal.

A felállás hasonló, mint Antalyában: 6 kört vitázunk különböző aktuális és/vagy izgalmas tételmondatokról, amikről ezúttal azonban majd csak a viták előtt tudjuk meg, támogatjuk-e vagy ellenezzük épp - azaz nő a tét és nőnek az adrenalinszintek. A csapat egy részét már ismerheti a kedves közönségünk: itt van kabala-Atatürkünk, Patrik, Madárka legnagyobb pózerpartnere, Miki, a "to sum up this debate, it is obvious that we have won this debate" örökbecsű szerzője, Ádám, továbbá immáron világszínvonalú bíróként Eszter és coachként (hivatalosan a degradáló "observer" name taggel illetett) Balázs... valamint legújabb csapattagunk, az egyetlen és utánozhatatlan Viola, aki nálunk 4-5 évvel fiatalabban már most úgy tolja a debate-et, mintha csak egy jó angolszász országban szívta volna magába az anyatejjel (és az egyetlen hibája, hogy visszataszítónak tartja a brit akcentust, mely hiba azonban végzetes lesz - aláírás: Eszter és Balázs.)

Szóval van izgalom meg lesz is, bár ez a versenytől függetlenül is igaz. Tegnap este például hiába érkeztünk meg a pozsonyi dokkmunkásnegyedbe viszonylag korrekt hotelba és csekkoltunk be a szobáinkba, Esztert és Balázst egyaránt kizárták a kedves külföldi szobatársak, és végül csak éjfél tájékán bizonyosodhattak meg róla, hogy nem az előszobaszőnyegen töltik az éjszakát.

Ez itt nem a pozsonyi Chinatown, hanem a hotelünk szemből. (A kapu mögött, na.)

Az időt azonban addig is nagyszerűen kihasználták, amennyiben produktivitást játszottak a csapattal, vagyis igyekeztek helyrepofozni a cseszló (értsd: cseh/szlovák/csehszlovák *kikacsintás Dániel kollegának*) tételmondathoz gyűjtött információkupacunkat. (Merthogy többek között arról fogunk vitázni, hogy 1992-es Csehszlovákiaként elleneznénk-e az ország kettéválását. (Igen, csupa szláv csapat ellen. Igen, ezt ők fairebbnek gondolják, mint mi, nodemindegy.))

Az éjszakai, videózással, kommersz rapzenével (Miki haragja itt, lesújt), továbbá a borzasztókései időponthoz mérten borzasztómély filozófiai értekezésekkel tarkított készülést aztán délelőtt folytattuk. Persze csak azután, hogy biztosított reggeli hiányában (és az autentikus szlovák gasztronómiai élmények jegyében) elcaplattunk a közeli Tesco Expresszbe venni némi péksüteményt, miközben aktívan hiányoltuk a törökországi all-inclusive reggelinket, ahol a fiúk gond nélkül tehettek 6 kört az étkező körül, minden egyes pultot az utolsó morzsáig letakarítva (amíg Eszter és Balázs ugyanennyi idő alatt csöndben elfogyasztották két fél zsömléjüket). Ellenben itt legalább van tisztességes wifi. Janem.

Reggeli után a programban ebéd következett (volna), de mi ezt önszántunkból szkippeltük, és inkább elmentünk megkezdeni, amiért voltaképp idejöttünk: következtek a viták.

1. kör
Impromptu: This House supports parents secretly monitoring their children through their electronic devices. (Proposition, Szlovénia 3 ellen)

Csakúgy, mint a WSDC-n, most is egy szlovén csapat ellen nyitottunk, és az impromptu vita témája ezúttal az volt, hogy a szülők vajon felügyelhetik-e folyamatosan a gyerekeiket a különféle elektromos kütyüiken keresztül. Támogató oldalon voltunk (Ádám, Patrik és Miki vitáztak), és azzal érveltünk, hogy a szülők jólértesültsége valójában a gyerekeket védi majd meg attól, hogy nagyobb bajba kerüljenek, hiszen időnként le lehetne ülni velük beszélgetni, még mielőtt nagyon elfajulna egy-két dolog (depresszió, drogfogyasztás stb.). És mivel titokban csinálnánk, a gyerekek sem sértődnének meg rajta. A szlovén csapat érvelése nem volt olyan alapos, mint a miénk, ők egyetlenegy dologba kapaszkodtak bele: hogy a gyerekek úgyis rájönnének, hogy kémkedünk utánuk, és onnantól kezdve pedig elveszne a bizalom. A bírók szemében pedig végső soron ez lett a legfontosabb kérdés a vitában, úgyhogy hiába éreztük úgy, hogy jól sikerült a vita, egy elsőkörös szlovén vereség megint csak becsúszott.

 Team Hungary vs. elsőkörös szlovénok

Nem adtuk azonban nagyon búsulásra a fejünket, egy bő óra várakozás után rögtön következett ugyanis a második kör, ahol már előre elkészített tételmondatot kaptunk, mindössze a képviselt oldal volt kérdéses. Ezeknél a motionöknél amúgy mindkét oldalon fogunk majd vitázni, a kérdés csak az, hogy milyen sorrendben. Most szerencsére az alaposabban kidolgozott oldalunkkal kezdtünk.

2. kör
As Czechoslovakia in 1992, This House would not support dissolution. (Proposition, ARDOR B / Románia ellen)

Ádám nem vitázott ugyan, ellenben életében először offisöl timekeeper volt, erre a nagy pózolás

Arról vitáztunk tehát, hogy 1992-es csehszlovák fejjel támogatnánk-e az ország kettéválásának az ötletét. Mi egyértelműen úgy definiáltunk még a vita legelején, hogy az 1992-es csehszlovák fej azt jelenti, hogy jövőbeli érveket nem hozhatunk fel, és nem mondhatjuk, hogy minden jó, ha jó a vége. Ezzel szemben a román csapat nem volt hajlandó elfogadni, hogy a múltban maradjunk, és ragaszkodott az időgépéhez, azzal érvelve, hogy nézzük csak meg, most milyen jó mind Csehországnak, mind Szlovákiának. Mi ezt határozottan elleneztük, de a vita kedvéért gondolatban belementünk abba, hogy akkor érveljünk a jövőben is. Kimutattuk tehát, hogy 1992-ben az ellentétek és különbségek egyáltalán nem voltak kibékíthetetlenek, sőt, az együttműködési potenciál igencsak magas volt gazdaságilag (pl. egymás felvevőpiacai), de kijelentettük azt is, hogy például Szlovákia nemrégiben kezdődött gazdasági felemelkedése és a különválás között igazán nem látjuk az összefüggést (nem is mutatták ki). Vagyis igyekeztünk akkor is megnyerni a vitát, ha a definíciónk nem állna meg. A fő jelmondatunk a "2 eyes, controlled by 1 head" volt, ami különösen odaillőnek bizonyult, lévén, hogy egy biológialaborban vitáztunk, és dicső magyar zászlaját a csapat egy hatalmas szemmakettel és egy műanyag szívvel rögzítette az asztal sarkán. (Szegény zászlót előző este még ki is kellett mosni, miután Miki katari útja során hogy-hogynem egy lábnyommal lett gazdagabb.)

Home is where the heart is 

Végül aztán bebizonyosodott, amit sejtettünk, miszerint is mégiscak a mi definíciónk volt értelmesebb, és a múltban kellett volna maradnunk. A vitát tehát 3-0-s bírói döntéssel megnyertük. (Ami azért különösen megnyugtató, mert azt az elméletünket, miszerint Vladimir Meciar szlovák miniszterelnök a szétválást nem teljesen gondolta komolyan, egy cseh és egy szlovák bíró jelenlétében adtuk elő, ami némileg kényelmetlen volt. De ezzel végül nem lett gond, és az igazán nagyszerű szingapúri chief judge-tól még awesome feedbacket is kaptunk.)

Mindez azt jelenti, hogy két forduló után egy győzelemmel és egy vereséggel állunk, úgy, hogy a győzelmet pont prepared motionnél szereztük, amitől elvileg jobban tartottunk. Vagyis igencsak jóság van. Meglátjuk, holnap mire sikerül még jutni, de akkor már három vita is lesz, három különböző témával, amire még kicsit (nagyon) last-minute módon igyekszünk ma este is készülgetni. Eszter és Miki különvonulva, Eszter ipari kémkedés közben szerzett érveit és a román csapat megközelítésést felhasználva kiegészíti a cseszló motion opposition oldalát a mi számunkra, a többiek pedig addig is a másik, development aides/climate change-es (vagyis a *tears-tears* típusú motionök mintapéldáját képező) tételmondaton dolgoznak. (Balázs pedig tunya módon blogposztot ír.)

A készülés intenzitásnövelésével párhuzamosan pedig akkor a posztnak itt most hirtelen véget vetünk, holnap ellenben minden továbbiról nagyon beszámolunk. Addig is élvezkedünk a Tesco produktumaiban és a (z antalyai sztenderddel) meglepően stabil wifihálózatban. Minden keresztbe tett ujjért hála és köszönet, igyekszünk kitenni magunkért!