2013. április 15.

Spárta, dubstep, swag

Dráma, dráma, izgalom! Miután a második napon kicsit még magunkat is megleptük a nagyszerű győzelmi sorozatunkkal, a mai napot úgy kezdhettük, hogy még a továbbjutásra is volt reményünk. Ehhez arra volt szükség, hogy az utolsó két vitánkból legalább egyet megnyerjünk, és emellé jó speaker pointjaink is legyenek. Az utolsó előtti kör eredményében még nem voltunk biztosak, az utolsó kört pedig ma reggel vitáztuk le. Íme, ami történt:

6. kör
This House would make demonstrable commitment to combating climate change a precondition for the receipt of development aid (Proposition, "Czech Red" [Csehország] ellen)
A tételmondat természetesen már ismerős volt legutóbb az előző délutáni vitáról, amikor a másik oldalról vitattuk. Ennek megfelelően mostanra szépen be is építettük a case-ünkbe, amit csak tudtunk az akkor hallottakból, illetve az Eszter judge-olta vitából (iparikémkedés-alert!). Minden szépen össze is állt logikailag, bár a magyarázaton és az érvek kifejtésének mélységén egy kicsit lehetett volna még javítani. A cseh csapat jó ellenfélnek bizonyult, és jól is vitáztak, olyan ötleteket is felhoztak, amire mi nem gondoltunk még úgy sem, hogy egy ilyen developmentaides-climatechange-es (*tearstears*) vitán már túl voltunk. Az eredmény végül aztán nem nekünk kedvezett: a bírók a csehek oldalát látták konzisztensebbnek a vita alatt, nálunk pedig felhívták a figyelmet néhány kisebb belső ellentmondásra, ami megnehezítette, hogy teljesen elfogadják az érvelésünket. Vagyis: abszolút emelt fővel, de sajnos kikaptunk. Kiderült az is, hogy mivel power pairing van (azaz azonos eredményű csapatokat sorsolnak össze körönként) és a csehek az 5. körüket úgy érezték, valószínűleg elveszítették, elég biztos, hogy az 5. kört mi sem nyertük meg, akármilyen nagy kár is.
Így tehát gyakorlatilag biztossá vált, hogy nem breakelünk. De figyelembe véve, hogy milyen szoros vitákon kaptunk ki, amikor kikaptunk (és itt most nemcsak a bírók mindig emlegetett "nagyon szoros vita volt" frázisáról van szó), és hogy mennyire versenyben voltunk minden vitán, azt kell mondjuk, hogy igazán kevésen múlott. (A coach pedig büszke, ofkorz. De tényleg.) Szóval megcselekedtükamit. Úgy néz ki, hogy most már lassan elérjük azt a szintet, amikor ilyen versenyeken ott lehetünk a továbbjutók között, csak még egy kicsit konzisztensebbnek kell lennünk, meg jó lenne állandósítani azt a remek formát, amit a második nap mutattunk. Next time, next time? (Next time.)

A 6. kör utáni indulatok levezetésére kiválóan alkalmas, ha Ádám tabletjén komoly politikai és/vagy kulturális nézeteltérésekkel rendelkező csapatokat eresztünk egymásnak - gombfociban. (Lásd még: Csehország-Szlovákia vagy Észak-Korea - Dél-Korea rangadók. De volt ám Magyarország-Szingapúr is, hmm...)

A nap további programja így tehát az volt, hogy megnéztük a negyeddöntőket és az elődöntőket. Hopp, azaz Eszternek nem, Eszter ugyanis expertbíróként most is breakelt, azaz bírázhatott a kieséses fordulókban. (Itt lőjük le előre a poént, hogy nemcsak a negyed- és az elődöntőről van szó, hanem a döntő 7 fős bírói paneljébe is bekerült. Ha vitázókban még épp nem is, judgingban most már tényleg élmezőny vagyunk, right?) A továbbjutók sorrendjén némileg meglepődtünk, hiszen az egyetlen veretlen csapat nem a makulátlan Szingapúr volt, hanem az utolsó körben őket legyőző C.S. Lewis (akiknek a neve egyébként a csapat kéttannyelvű iskolájának névadójára utal).

A negyeddöntő motionje a következő volt: "This House would allow the admission of unlawfully acquired evidence in criminal proceedings if it is the only way to prove guilt." Vagyis a kérdés, hogy engedélyezzük-e a törvénytelenül megszerzett bizonyítékok használatát bűnügyi eljárásokban akkor, hogyha csak így tudjuk bizonyítani a bűnösséget. A motion nekünk nagyon elnyerte a tetszésünket: kellően izgalmas és fontos a témája, de nem túlzottan komplex. (És ha breakelünk, valószínűleg a C.S. Lewisszal kerültünk volna össze ebben a vitában, ami különösen izgalmas lett volna. *sigh*) A csapat egyik fele a C.S. Lewist nézte meg a Czech Blue csapat ellen, ahol néhány régi ismerősünk is vitázott, a többiek pedig beültek Szingapúr összecsapására Törökországgal, ahol az általános elvárás az volt, hogy a szingapúriak amit fel lehet törölni, azt fel is törlik szegény törökökkel - háromszor oda-vissza. Eszter pedig egészen elérzékenyülve fogadta a hírt, hogy ezt a vitát többek között ő bírózhatja, mert a WSDC óta mélyen belül igazából már ő is szingapúri állampolgár. Az első vitát izgalmas csatában a C.S. Lewis nyerte megérdemelten, a másik vitán azonban hatalmas meglepetésre a törökök győztek, 2-1-es arányban (Eszter szavazott Szingapúrra, mint lázadó dissenting judge, ej.). Szegény szingapúriak szerintünk nem érdemeltek vereséget, és ezt Eszter is megerősítheti, de az utána adott személyes feedback őt legalább kicsit kárpótolta, ha a szingapúriakat nem is feltétlenül. A másik két negyeddöntőn Románia A-csapata és Szlovénia 2-es csapata jutottak tovább.

Törökország-Szlovénia, avagy kell-e nekünk szervezett vallás

Az elődöntőkben aztán a C.S. Lewis Romániával, Törökország pedig Szlovéniával került össze. Az itteni tételmondat "This House regrets that there is still organised religion in the 21st century" volt, ami szintén izgalmasnak ígérkezett, de Eszter és a többiek beszámolója szerint mindkét elődöntő kicsit félrecsúszott - nem igazán a 21. századról és nem igazán a szervezett vallásról volt szó -, emiatt pedig kicsit alábbhagytak az izgalmak. Azért végül mindkét vita eldőlt, és kialakult a Törökország-C.S. Lewis döntő. A törökök továbbjutásával kapcsolatban nekünk megint voltak apró fenntartásaink, és Eszter is megint dissenting judge volt a másik vitán - úgy látszik, ezen a hétvégén nem voltunk kompatibilisek a helyiek mindsetjével. De hát nem mi voltunk a judge-ok - kivéve persze Esztert, de még ő is csak egy szavazattal rendelkezett.

A napra ezzel véget értek a viták, és következhetett a break night party, amit nem igazán nevezhettünk már break nightnak, hiszen a nevéből is következik, hogy az alapkörök végén, a kieséses szakasz előtti estére szokás szervezni, a továbbjutók bejelentésével egybekötve, itt ellenben már csak a döntő volt hátra. Mindenesetre egészen tisztességes vacsorát kaptunk egy szép belvárosi étteremben - csak éppen megint csöppet keveset. De végül is, mint Patrik megállapította, már úgyis beszűkült a gyomrunk a hétvégén, úgyhogy ez nem jelenthetett gondot. Ezután következett azonban a fogalomzavar másik fele, azaz már épp beletörődtünk a break night átszervezésébe, amikor kiderült, hogy parti sem nagyon lesz. Opcionálisan át lehetett még battyogni egy ír pubba, aztán mindenkit vitt vissza a busz.

Mi azonban akkor már úgy döntöttünk, hogy hagyjuk az egészet, a pubot most skippelnénk, és inkább éjszakai kihaltváros-nézésre indultunk, ami általában zseniális ötlet, és most is annak bizonyult. Pont volt időnk felsétálni a várba és vissza, útközben pedig megcsodáltuk egyrészt a szép, takaros belvárost a sétálóutcáival, másrészt a számtalan VÚB- és ČSOB-bankot, amikkel kapcsolatban kategorikusan meg kellett állapítanunk, hogy Pozsony a dubstep fővárosa (vubvubvubvub). A várba felérve megcsodáltuk a Dunát meg a hidakat, és ha nem lettek volna ott egy páran helyiek, akkor a nagy kapu tetejére a szobrok kezébe kitűztük volna  magyar zászlót, sajnos azonban ott voltak, így Pozsony szlovák kézen maradt. Készült ellenben némi sajtóanyag, íme (a minőségért elnézést, Patrik szappantartójával iPhone-jával fotóztunk):

Jobb oldalt a kapu, magyar zászló nélkül

Középen a csapat, magyar zászló -val

 Feel the beat

Így követtük tehát a Ha-nincs-parti-akkor-csinálunk-magunknak alapelvet, és tulajdonképpen egészen jól sült el. Relatíve korán ágyba kerültünk, de úgy hisszük, ennek az előnyeit mindenki a legnagyobb lelkesedéssel tette magáévá a hétvége eseményei után.

Zárásként mindenképpen szükségét érezzük még, hogy megosszuk azt a korábban készült képet, aminek minősége ugyan nincs, ellenben Miklós kolléga egymaga olyan kétszeres swag-overdose-t produkál rajta, amivel egészen biztosan első helyen breakeltünk volna, ha lett volna ilyen kategória:


(Ami a másnapi eseményeket illeti, a Pozsony csodaszép belvárosában tartott döntőt végül a C.S. Lewis nyerte, így a szlovákok otthon tartották a kupát. De megbeszéltük ám, hogy jövőre jövünk megint elvenni tőlük, úgyhogy ne tessék aggódni senkinek. Továbbá ennek nyomán ettől teljesen függetlenül felmerült bennünk, hogy kellene most már Magyarországra is szervezni egy nemzetközi schools tournamentet, és tervek egészen komolyak, úgyhogy hoping for the best. Aztán jövő tavasszal mindenki figyeljen hevesen, hogy van-e debate-világszenzáció Budapesten. Stay tuned, as always!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése