Visszatírés

Return to action! Tím Hángeri, jelentjük, visszatért a nemzetközi debate-színpadra, és ezúttal az írországi Galway-be érkeztünk meg, hogy az IDEA debate-világszervezet Global Youth Forumán mérjük össze erőnket, érveinket (és svág-faktorunkat) a bolygó minden tájáról érkezett versenyzőkkel (ha nem tévedünk, 40 országból vannak itt). Lesz itt minden a következő két hétben: Karl Popper vitavilágbajnokság, kevertcsapatos bajnokság, brit parlamenti formátumú viták, workshopok, tréningek, sportolgatás, filmnézegetés, városnézegetés, kirándulás meg ki tudja még mi minden. A program szerint szinte nem is lesz szabadidőnk, jóschág ellenben annál több.

Hogy pontosan ki is az a többesszámelsőszemély? Nos, ezúttal teljesen új magyar delegáció érkezett a versenyre, ifjú titánokkal, akiknek ez lesz az első nemzetközi versenyük, de a júniusi budapesti válogatóversenyen már bizonyították, hogy lesz keresnivalójuk, és igyekeznek majd odapörkölni a tapasztaltabbak orra alá is. Az első szónokunk* Sárvári Peti lesz a budapesti Apáczaiból, aki otthoni csapatával nemrég nem is olyan rosszul szerepelt szolidan megnyerte a Szóval!? vitaverseny országos döntőjét. Másodikként Nguyen Thuy An, azaz Ani szólal majd fel a budapesti Radnótiból, aki 14 évesen az egész mezőny talán legfiatalabbja, de otthon a válogatót egyenesen megnyerte, úgyhogy valószínűleg itt sem kell majd túlságosan félteni. A vitákat kíméletlenül összefoglaló és a mi oldalunkra eldöntő harmadik szónok pedig Kun Zsiga lesz, a gyomaendrődi disputaszuperprogram neveltje és ügyeletes képviselője. A két felkészítő/bíró ezúttal is Rónai Eszter és Dezsényi Balázs lesznek, illetve van a delegációnak két további tagja is: Ciprian Romániából és Radoszav Szerbiából, akik a CEU Roma Access programjának ösztöndíjasai, illetve immár ofisöl vendégmagyarok.

(*Akinek esetleg még nem ismerős, hogy a szónokok mégis hogyan rendezik le akkor egymás között a vitát: nos, röviden annyi volna a dolog, hogy az adott tételmondatról a támogató és az ellenző csapat szónokai felváltva beszélnek a saját álláspontjuk szerint, megadott időkeretek között, egymásra is reflektálva. A beszédek között pedig az épp kint lévő szónokot lehet önellentmondásokba kergetni kérdésekkel bombázni. Végül pedig egy független bírói panel dönti el, hogy ki érvelt erősebben az egész vita során.)

A mai nap túlnyomórészt az utazással telt, amelynek kellemességéről legelőször is a RyanAir gondoskodott egy truly fapados, de legalább pontos Budapest-Dublin járattal (jó, túléltük, na). A legizgalmasabb momentum a pontos érkezést bejelentő harsonák (no kidding) megszólalása volt, amit már az elejétől nagyon vártunk, és nem is kellett csalódnunk. Dublinból indulva aztán busszal szeltük át gyakorlatilag egész Írországot nyugatról keletre. A buszút során igazán sokat tulajdonképpen nem láttunk az országból, de amit igen, az már most meggyőzte Balázstött mindenkit, hogy Írország minimum a világ legszebb helye, ha már az út széle is ilyen. A dimbes-dombos táj, a zöld fű meg a naplemente együtt nagyon kitett magáért. Galway-ben aztán akadt egy kis kalandunk a - mint kiderült - tesztüzem alatt álló utastájékoztató-rendszerrel, így végül csak este 10 utánra tudtunk felülni a helyi buszra, de addig legalább jól megvacsoráztunk némi igazi, zsíros angol sültkrumpli meg csirke segítségével. Aztán csak buszra kerültünk, a szállást is sikeresen megtaláltuk, és egyelőre elég jók az első benyomások is: egy- vagy kétágyas szobákban alszunk egy csendes kis egyetemi kampuszon, a National University of Irelandhez tartozó Corrib Village-ben. (A National University egyébként szintén Írország-kaliberű a szépséget tekintve, lásd háttér, avagy itt mindjárt.)

Ilyen szép.

Mielőtt még tényleg nyugovóra térnénk, előrevetítjük azt is, hogy valószínűleg csodás kapcsolatnak nézünk elébe az ír angollal, amit csodaszépen énekelve (és, nyelvészalert, nagyon szépen, amerikaias-rotikusan) ad elő mindenki, ellenben a megértési kompetenciáinkat tekintve a korai nyelvtanulós éveinkre emlékeztet. Sebaj, majd nyilván kárpótoljuk magunkat azzal, hogy a két hét végére saját magunkra összeszedett akcentust jól bevetjük az otthoniak ellen.

Zárásként pedig a nyelvészszellemben maradva íme egy kép a ma esti Galway főteréről, a csodálatos angol egyesültkirálysági brit nembrit brit-szigeteki mentalitást illusztrálandó (a táblát tessék olvasni):

... avagy No Football.

Ennyi volna mára, most még alszunk is valamit, kellemes jó éjszakát kívánunk mindenkinek. Holnaptól ellenben már élesben megy a verseny, jön majd a beszámoló is, tűkön ülni addig is: szabad!