Ettensön, hosszú blogposzt, bear with us

*Sóhaj* Nos, ha eddig nem lettünk volna kellően fáradtak, az elmúlt nap biztosan gondoskodott róla. Úgyhogy kérem, rapidposzt következik (LOL, úgysem). De szerencsére csak fizikailag vagyunk így kiütve, a versenyen a tegnap leírtaknak megfelelően eddig igencsak tisztes a helytállás. Az eddigi sikerek után a mai napnak is abban a reményben vágtunk neki, hogy a végén megcsípjük a 16 továbbjutó hely egyikét.

A reggeli (brékingnyúz: volt tószt a croissant helyett, így csak mérsékelten éheztünk ebédig) és a morning assembly (inszájdriport: a galway-i fiúk csodásan énekelték a Galway Girlt a hátunk mögött) után a tegnapi első vita impromptu vita volt. Ez a Karl Popper-formátum szerint annyit tesz, hogy a tételmondat kihirdetése után 45 percünk van felkészülni a vitára, amely 45 perc során elektronikus segédeszközt nem lehet használni, coachokat viszont annál inkább (hmm). A tételmondat így szólt: "Targeted online advertising based on user profiles and demographics should be banned", vagyis be kellene tiltani a közösségi oldalos profilokon vagy demográfiai adatokon alapuló, célzott online reklámokat. Mi az ellenző oldalt képviseltük, az ellenfél pedig Team Texas volt. A dolog jól ment ugyan, de a végén néhány apróbb szempont alapján 2-1 arányban a texasi csapat nyert. Legalább elhoztunk innen is egy ballotot.

Az ebédszünetet követően aztán már rohant is mindenki vissza vitázni, kezdődött a verseny 4. köre, ami szintén impromptu volt, mégpedig a következő tételmondattal: "Employers should be banned from checking applicants Facebook and other social media profiles", azaz a munkaadók ne csekkolgathassák az állásra jelentkezők online profiljait. Ezúttal a támogató oldalon álltunk, ismét egy amerikai csapat ellenében, itt azonban már visszatértünk a helyes útra, és 2-1-es győzelemmel sikerült távoznunk. 4 kör után így volt 3 győzelmünk és 9 ballotünk, azaz bírói szavazatunk. A 6 kör vita után 5 winnel biztosan tovább tudnánk menni, 4-gyel pedig lenne rá esélyünk, úgyhogy az utolsó két körben történhet még bármi. Csakhogy ez a két kör "zárt", nem kap róla a csapat semmilyen visszajelzést, az igazság pillanata pedig majd csak ebédidőben, a 6. kör vége és a továbbjutók lezárása után érkezik el (körömrágás, adrenalin, izgalom).

A 4. kört rögtön követő 5. vitában (még csak olvasni is fárasztó, nem? de. naugye.) aztán áttértünk a második előre megadott tételmondatra, ami így szólt: "Universities should make all academic work they produce, including scholarly articles, course handbooks and recorded lectures, available to the general public", avagy feltöltse-e minden munkáját az Internetre az összes egyetem. Az ellenző oldalon érveltünk az Ani szemében időközben legalábbis példaképpé előlépő (és, valljuk be, tényleg igen jó) Pakisztán ellenében. Eredmény aznap még nem volt, de ezt a vitát pont streamelték az IDEA honlapján, úgyhogy ide is fel tudjuk tenni, íme, tessék csemegézni!

***

Most pedig, mintegy fél nappal később felvesszük az események fonalát, ráadásul ezennel mentestítettem Balázst, és én (nem-Balázs) folytatom a posztot. (Arra, hogy eddig miért neki kellett ezzel fárasztania magát kora hajnali órákon csak azt tudom mentségként felhozni, hogy én a megelőző hét során felTÚRnyozott alvásdeficitemet dolgoztam le *epikusan rossz kikacsintás*.)

A fentebbi videóból kiemelnék néhány kedves részletet:

1. Mikor Peti spontán utánozni kezdi a pakisztán ellenfél hangszínét. Azért az akcentusát talán nem. Mindenesetre ilyen az igazi Team Inappropriate tag.
2. Majd Peti keresztkérdéseknél megemlítette, hogy "heló, ez itt amúgy a kérdés rész, ha emlékeztethetlek rá". Ismételjem, hogy Team Inappropriate?
3. Miután én már bíráltam ugyanezt a pakisztáni csapatot korábban, és tudtam, hogy mire lehet tőlük kérdéseknél számítani (iszonyatosan kidolgozott és profi sarokbaszorításra!) azt tanácsoltam a magyar csapatnak kb. két perccel a vita kezdete előtt, hogy ne vágják rá semmire, hogy igen, vagy nem. Peti ennek megfelelően szemrebbenés nélkül azt válaszolta egy kérdésre, hogy "részben igen, részben nem". Leírva belátom, hogy ez sem nem inappropriate, sem nem vicces, úgyhogy javaslom a videó megtekintését, és a pakisztáni úriember arckifejezésén való szórakozást.

És mivel azóta már péntek délután van, meg is oszthatom a fenti vita végeredményét: sajnos 3-0-ra kikapott a magyar csapat.

Ma délelőtt egyébként lezajlott a 6. kör is, a magyarok támogató oldaon vitázták az 5. körből már ismert tételmondatot. Ellenző oldalon a Solid As A Rock csapat állt, akiknek a nemzetiségére most valamilyen okból senki nem tud visszaemlékezni (tippre tádzsik, kazah, kirgiz, esetleg valami más. Felmerült már a tunéziai is). A végeredményt pedig szintén tudjuk utólag, itt is az ellenfél győzött végül.

Ha már előreugrottam az időrendben, kihagyva a tegnap esti mókát (aggodalomra semmi ok, bekezdéseken belül eljutunk ahhoz is), akkor meg is osztom gyorsan a break, vagyis a továbbjutás eredményét. Balázs itt most hosszan keltené a feszültséget, tőlem érje be mindenki azzal, hogy *dobpergés*.
Szóval, nem jutott tovább a csapat. A 16 továbbjutó közül egynek volt 100%-os teljesítménye, vagyis 6 győzelme, igen soknak 5, néhánynak 4, és még 3 győzelemmel és 10 bírói szavazattal is tovább lehetett jutni.

Ebből kiderült, hogy a magyar csapatnak 3 győzelme, és 9 bírói szavazata volt, vagyis az 5. és a 6. körben is 3-0-ra kapott ki. Utólag kértünk visszajelzést a 6. kör egyik bírójától, és azt mondta, hogy szoros volt a vita és nehéz a döntés.

Ennek ellenére nem vagyunk elkeseredve (bár az azóta edzőteremben tartózkodó fiúk nevében nem nyilatkoznék), 3 győzelem egy olyan csapattól, akiknek ez az első nemzetközi és egyben az első közös versenye igen szép teljesítmény.

Mi Balázzsal breakeltünk bíróként, és most már azt is tudjuk, hogy rögtön a nyolcaddöntőben bíráskodni fogunk, ahol végre-valahára ismét impromptu téma lesz, egészen pontosan az, hogy "Online gambling should be banned" (Az online szerencsejátékokat be kéne tiltani). Állítólag igyekeznek, hogy aki a nyolcaddöntőben bíró volt az a közvetlenül utána kezdődő negyeddöntőben ne legyen az, ami egyrészt azért jó döntés, mert akkor nem lesznek fáradt és gondolkodásra kevésbé képes bíróik egy fontos körben, másrészt pedig azért, mert nem kell a verseny során harmadszorra is meghallgatnom a két prepared téma egyikét (arról nem is beszélve, hogy korábban mennyiszer hallottam már). Az, hogy pontosan hány és milyen szempontokból tartom rossznak, hogy ugyanazt a két témát rágjuk napokig külön posztot érdemelne, de a lényeg az, hogy nagyon nehéz objektív ítéletet hozni, ha az ember a) önkéntelenül is unja b) gondolatban már az első kulcsszó után befejezi az érveket, mert olyan sok újat azért egy témában nem mond senki c) elkezdi hiányolni a sok remek érvet, ami elmondható lenne, de abban a vitában pont nem mondják el.

***

És akkor most a sok szöveg után következzen a tegnap este, illusztrációkkal (Balázs azt mondja, hogy majd fentebbre is szúrúnk be random képeket, mert ezt így önmagában különben senki nem fogja elolvasni - aki emiatt intellektusában sértve érzi magát, az nézzen grumpy catként a monitorra!).
Szóval country expo volt (international friendship night és hasonló neveken futó, minden nemzetközi debate verseny szerves részét képező esemény). Ha a kedves olvasóközönség nem emlékezne, akkor ezt úgy kell elképzelni, hogy egy nagy teremben minden ország kap egy asztalt, amire kipakolhat minden földi jót, ami úgy érzi, hogy az országát jelképezi, majd sorban megtekintjük egymást, és móka van meg persze kacagás. Mi (főként Ani jóvoltából) hoztunk Pick szalámit (az utolós fél órában úgy kellett rátukmálni az ártatlan sétálgatókra!), Negro cukorkát (többen megjegyezték, hogy micsoda rasszista név ez), a szokásos jól bevált Túró Rudit, és rengeteg kulcstartóra szerelt mini Rubik-kockát. Ezen kívül volt persze országimázs videó, és tanítottunk magyart is. Sokaknak tetszett nagyon a standunk, és körbejárva arra jutottunk, hogy talán azért, mert nálunk lehetett is valamit csinálni, pl. küzdeni a magyar kiejtéssel és a Rubik-kockával, és nem csak nézelődni.

A magyar asztal. A bal szélen befigyel a szomszéd Románia is, nagyon szépen leképeztük a valós földrajzi viszonyokat.

Együtt még jobb, avagy román erőspista, magyar pickszalámi és ír szendvicskenyér

Továbbá Peti, aki mindezt Negróval spékelte meg (Ani does not approve)

A "rengeteg stuff" kategória két nyertese egyértelműen az USA és Japán, akik elképzelhetetlen mennyiségű édességgel, illetve kacattal szórták tele az asztalukat, és minden arra járónak a kezébe nyomtak egy kupacot. Nekem személyes problémám a country expókkal, hogy kicsit túlzottan a "heló, kaphatok ebből is", illetve a "vigyétek csak, ingyen van" mondatok dominálnak, és emelett kicsit elveszik egymás országának megismerése. A koszovóiak például egészen meglepődtek, mikor nem vinni akartam a képeslapjaikból, hanem kértem, hogy meséljenek a rajtuk látható városokról (amit persze aztán nagyon kedvesen meg is tettek). A "csinálj is valamit, ne csak az ingyen cucc érdekeljen" különdíjat pedig ezennel kiosztjuk Szlovákiának, akiknek volt egy tíz kérdéses kvízük... amit amúgy ketten töltöttek ki, a macedónok, meg mi. Viszont büszkén jelenthetjük, hogy nyertünk (8/10 helyes válasszal), és kiemelkedően jól szórakoztunk az egészen. Aztán barátságunk jeleként Southern Slovakia Hungary néven írtuk alá az eredményünket, visszautalva arra, hogy a WSDC-n Szlovákia aposztrogálta magát Észak-Magyarországként. (Itt némi önkritikával megjegyezném, hogy az egy teljesen más szlovák csapat volt, szóval az itenniek azért annyira nem voltak elájulva a kis poénunktól, meg nem is értették miért örülünk magunknak annyira.)

Japán
(a részletekben rejlik a kép szépsége)

MURICA

És akkor a gigantikus olvasókínzó poszt végén megosztanám személyes kedvenc párbeszédemet az eddigi 6 környi vitából:

Tunéziai vitázó: Sztálin egy olasz diktátor volt, nem egy filozófus!
Tádzsik vitázó válasza: Sztálin nem olasz volt, hanem orosz, és nem volt rossz ember, az én népem nagyon szereti, sokat segített nekünk!
(Mindezt mintegy mellesleg megelőzte egy keresztkérdés kör, amiben kiderült, hogy a tádzsik úriember nem hallott még sem Kim Dzsong Unról, sem Kim Dzsong Ilről, úgyhogy a tunéziai vitázó végül kénytelen volt Sztálint használni példaként az érvelésében, hátha róla már tudjuk, hogy kicsoda.)

Poén és svág bőven lenne még, nem beszélve az étkezések erőszakos módon svédasztalossá tevésének történetéről, de inkább most búcsúzunk, negyed óra múlva vita, köszönjük a kedves érdeklődőknek, hogy eddig kitartottak (már ha).

Team appropriate will soon be back with some more casual racism.

PS. Jaj, kihagytunk valamit, ami pedig kellően emlékezetes ahhoz, hogy most-már-aztán-tényleg-mindenki megjegyezze, hogy külön utóiratot kap.
Szóval tegnap egy New York-i lány megjegyezte, hogy mikor Balázs judge-olta őt, akkor az akcentusa alapján azt hitte, hogy német. Azért mi úgy gondoljuk, hogy ez nem annyira Balázs akcentusát jellemzi, mint inkább azt, hogy az amerikaiaknak franciákból és németekből áll teljes Európa. ;) #racism

Na ki vigyorog ugyanolyan awkwardul, mint mi?