Az egyik agglutinál, a másik döntőt nyer - avagy az észtek és a litvánok

Nos, kérem, túl vagyunk mindenen, ami WKPDC. Épp kezdett eluralkodni rajtunk a "mindennek vége, mikor indul a gépünk" hangulat, mikor rájöttünk, hogy ez nem egy szokásos debate verseny, és még több, mint egy hétig itt leszünk. Most pedig igyekszünk magunkra erőltetni az időrendi sorrendet, és következzen az elmúlt másfél nap - ahogy Ani és Eszter látták.

A nyolcaddöntőben Balázs a Pakisztán B - Texas vitán volt bíró a már említett online szerencsejátékos témából, és erre ült be nézőnek Ani is. (Az urak - mint azt ugye tudjuk - az edzőteremben pihenték ki a fáradalmakat.) Pakisztán 3-0-ra nyert, Balázs pedig még az időmérés hálátlan és előre nem tisztázott feladatát is ellátta.
Én mindeközben az Észtország - Random Vegyes Csapat Ki Tudja Már Hányas vitán ültem, ami 2-1-re dőlt el az észtek javára.



Ajánljuk egyébként a videó megnézését, kiválóan szemlélteti mennyire.... nos, vegyes is tud lenni egy vegyes csapat. (Értékítéletet nem mondanánk, tessék megnézni.) A vita ennek ellenére szoros volt, szerintem bőven lehetett volna 3-0 is. Ennél fontosabb viszont, hogy utána sikeresen összebarátkoztam az észt lányokkal, akikkel remekül megbeszéltük, hogy milyen szépen agglutinálnak a nyelveink, és ilyet bizony senki más nem tud (Disclaimer: nincsenek finnek a versenyen. Vogulok és osztjákok sem.) Kedvességemet azzal honorálták, hogy megemlítettek még a blogjukon is, szóval ezúton jár nekik az ingyenreklám, az angolul tudók a www.galwaygirls2013.tumblr.com oldalon tájékozódhatnak a szép, egymáshoz illő ruhát viselő (!) hölgyek kalandjairól.

Közvetlenül az eredmények kihirdetése után kezdődött is a negyeddöntő, ahol - minő meglepetés - ugyanazt a csontig lerágott internetes cenzúra témát vitattuk meg még egyszer, hátha mond valaki valami újat (nem tették). Én a Pakisztán B - North America vitán voltam - na ez már tényleg meglepetés! - chair, vagyis főbíró. Azóta már a youtube-on is hallható egyébként, ahogy a bírói panel a vita kezdetekor kiabálva örül annak, hogy mindannyian Kelet-Európából származnak. Akár tiltakozhattam is volna, hogy én azért annyira nem, de nem tettem. Pakisztán B 5-0-ra nyert, de erre ma reggelig kellett várnia a nagyközönségnek, hogy megtudhassa (meg nekünk is, mert nem mondtad el - szúrja közbe Ani).

Ani és Balázs a Pakisztán A - Észtország vitán voltak néztők, és megállapították, hogy Pakisztán A nem csak az abc-ben lenne előrébb a B-nél, illetve azt is, hogy fájó szívvel bár, de valószínűleg búcsúzni fogunk kedvenc nyelvrokonainktól. Reggel aztán kiderült, hogy tévedtek, és végül Észtország jutott tovább 4-1-gyel az elődöntőbe. A reggeli bejelentések egyébként nem mentek teljesen problémamentesen, ugyanis North America nemes egyszerűséggel nem jelent meg. A várakozás nehézségeit enyhítendő azonban rengeteg epikus pillanat volt. Meghallgattuk az Asian Youth Forumra készült vicces tádzsik videót, amiben a Call Me Maybe dallamára énekelnek mindenféle debate-tel kapcsolatos dolgokat (sajnos a Manchester Debate Union még ennél is szórakoztatóbb videóira nem került sor).

A teljes debate megtekintéséhez nem megfelelően kitartó és/vagy intellektuális olvasóinknak meleg szívvel ajánljuk, ez itt csak zene. (Grumpy Cat-tekintetet elfogadunk.)

Továbbá kértük, hogy legyen kivetítve a Tweet Wall, ami a GDPPC óta tudjuk, hogy mindenkinek kihozza a kreatívabb énjét (az egyik bíró például eredményeket árult nyilvánosan darabonként 100 euróért). De az egyértelmű kedvenc mégis csak az a jelenet volt, mikor a North America csapat edzője hangosan bejelentette, hogy a csapat tagjai "alacsony ázsiai lányok, sosem fognak kitűnni a tömegből".

(Közbeszúrás: Aninak fogalma sincs már, hogy mi volt melyik nap.)

A két elődöntős vita a Litvánia - Kalifornia és a Pakisztán B - Észtország volt, én az előbbiben voltam a 7 fős panel tagja. Nem elég, hogy a litvánokat már a februári WSDC-n is bíráltam, és most felismertük egymást, majd bíráltam őket egy alapszakasos körben is, most reggel sikerül összefutnunk, és együtt elsétálnunk a reggeliig. Szóval elmondható, hogy az esernyő fejem fölé tartásával, illetve a kellemes beszélgetéssel próbáltak meg előre lefizetni - ráadásul kimondottan hatékonyan, mert végül 7-0-ra nyertek. (Persze felmerülhet, hogy inkább az egyértelműen jó teljesítményükkel győztek meg 7 bírót, nem pedig azzal, hogy én nem áztam meg, de a korrupció mindig jobb sztori, mi meg nyilván csak a kattintások számáért írjuk a blogot.)

És a legjobbat még nem is említettük: impromptu volt a téma! Ani legnagyobb örömére pedig az, hogy "Edward Snowden was right to blow the whistle", vagyis Edward Snowden jól tette, hogy Flo Ridával partizott leleplezte az amerikai kormányt stb., stb. Érdekes volt ebben a témában egy amerikai csapatot látni a támogató oldalon, bár szerintem több ízben sikerült "had the right"-ként (joga volt hozzá) értelmezniük a bizonyítandót, ami azért lássuk be, nem teljesen mindegy (lásd még: 7-0-ás vereség).

Gyászhír: Pakisztán B 5-2-re kiejtette Észtországot, pedig a nézőként ott lévő Peti és Zsiga szerint is az észtek voltak jobbak, meg hát nagyon drukkoltunk is nekik, annak meg nyilván működnie kéne.

Ezen a ponton elmondom a főbb megállapításaimat az egyeneses kiesések körökről:

1. Tragikus ez a témaismétlés. Egyszerűen tragikus. Mindenki unja ugyanazt a témát már harmadszorra, elveszik minden spontaneitás, az out-roundokra alapvetően jellemző izgalom, szegény csapatok pedig már olyan sokadszorra vitázzák ugyanazt, hogy másfélszer annyi tartalmat próbálnak belepréselni egy beszédbe, mint azt normálisan tennék.
2. Nincs visszajelzés. Komolyan, nincs. Nem csak az, hogy írásban nincs, mert annak speciel örülök, meg azt sem szeretném, hogy mind a 7 bíró egymást ismételve makogjon pár mondatot, de a főbíró igenis indokolja meg a csapatoknak és a közönségnek, hogy miért lett az a döntés, ami (vö. world schools versenyek). Ez pedig nem történik meg. Odamegy a főbíró a mikrofonhoz, elmondja, hogy "kitűnő vita volt, 5-2 az eredmény, hali". (Ezt a mondatot egyébként én is profin el tudtam mondani. Igen, valószínűleg egy 5 éves is el tudta volna.)
   (World schools versenyeken a panel nevében a főbíró szokott visszajelzést adni, az itteni verseny alapszakaszában pedig eddig minden bíró adott.)
3. És hogy valami pozitív is legyen: jelezték az elején, hogy igyekszenek majd nem minden bírót minden körben felhasználni, ami alapvetően nem egy rossz ötlet. Így például minden elődöntős bírót automatikusan kizártak a döntőben való bírálásból, amit mindannyian el tudtunk fogadni, sőt. Jobb, ha semmiféle előítélete nincs az embernek, és nem kell erőszakkal kizárnia a fejéből, hogy ja, amúgy őket juttattam/nem juttattam tovább 10 perccel ezelőtt.

És ezzel el is jutunk a döntőhöz! Ahooooool - a negyeddöntős és elődöntős pihenés után - Balázs bírált! Tényleg tartották magukat az ígéretükhöz, és váltogatták rendesen a bírókat. Ezt egyébként más versenyeken is meg lehetne fontolni akár, mert a döntőben egymás ellen versenyző Litvániát és Pakisztán B-t én speciel (csak ezen a versenyen!) már egyenként kétszert bíráltam, és érthető módon voltak mindenféle előzetes gondolataim, szimpátiáim stb. mindkét irányban. Jó, oké, na, esernyő.

A döntő témája egyébként - MEGLEPETÉS - egy olyan, amit már szerintem a kedves olvasók is fejből fel tudnak mondani, vagyis az, hogy az egyetemek nyilvánosságra hozzák-e minden anyagukat. Szóval nem meglepő, hogy megint mindenki hadart, 10 perc anyagát sűrítette 5-be, és a közönség jelentős része (meg a 9 fős bírói panel egyes tagjai is, khm) a twitterrel foglalkoztak inkább (esetleg focieredményeket néztek, igény szerint). Egyébként Litvánia volt a támogató, Pakisztán B pedig az ellenző, és egy szoros, kiváló (sablonszöveg alert!) és a litvánok kabala plüssállatát is tartalmazó vita után végül az előbbi lett 6-3-ra az idei WKPDC győztese. Balázs a pakisztánokra szavazott, úgyhogy ha a többet nem hallana felőle a tisztelt olvasó, akkor lehet, hogy az én (a litván fangirl) kezem van a dologban...

Mintegy mellesleg egyébként az egyik pakisztáni vitázó kétszer is szerencsésen Team Estonia-ként utalt az ellenfeleire, szóval az észt lányok is elmondatták, hogy végül sikerült bejutniuk a döntőbe. Ani pedig büszkén megjegyezte, hogy a két bírót is számítva igazából a magyar csapat minden egyes körben képviseltette magát.

Még egy csapat, akik nem Team Estonia

Ezúton pedig a teljesség kedvéért egy mondatban (bekezdésben?) megemlékeznénk néhány szociális/egyéb eseményről (Balázs elkezdte kritizálni a felsorolásjelleget, de aztán visszavonta. Most nem tudom mi van, leginkább kognitív disszonancia, mindenesetre a stílus marad.):

• Tegnap este szabadidőnket felhasználandó bementünk A Városba (gyere Tibor!) újdonsült vietnámi ismerőseinkkel. Majd ki is maxoltuk (!) Galway három legfontosabb nevezetességét.
• Ma voltak csapatfotók. A szél fújt, a tádzsikok zászlója hasonlított a mienkre, és az első miatt a második inspirálta fotón sajnos csapatunk bizonyos tagjai vállalhatatlanul néznek ki, így azt nem osztanánk meg a néppel. Helyette van ofisöl csapatfotó, alant megtekinthető.
• Csapatfotózás közben volt illuminált és/vagy elmebeteg ír srác. A srácot mindketten bíráltuk már Balázzsal, és már akkor látszott, hogy problémák vannak (pillanat, orrfújóbrék Eszternél - élő etetés van, kérem!), de a mai ingyen ölelést erőszakkal osztogató - földön eksztatikusan fetrengő produkciója minden eddigin túltett. Balázs szerint tényleg valamiféle szer hatása alatt állt, szerintem csak baby he was born this way. (Balázs mintha emlékezne egy releváns itteni pólófeliratra, miszerint is I swear to drunk I'm not god.)
• Este volt Ben Wagner előadása, vagyis a következő pár nap tréningjének kezdete. Most kicsit aggódunk (najó, -om), hogy napokig csak a digitális szabadságról fogunk tanulni, és nem arról, hogy hogy legyünk jó debate edzők, de hát mindent csak nem lehet.

A holnapi viszontlátásig, utóiratba zsúfolva megosztunk még valami intimet.

Ui.: A fiúkat már arcról felismerik a 'konyhások', így sajnos tegnaptól kezdődően már nem fogyaszthatják el a fél Youth Forum adagját.

Uui.: A nap párbeszéde:

Zsiga: Nem mentem még egyszer. Nincs hozzá pofám.
Balázs: Pont, hogy az van. Azt ismerik fel.
*everyone dies*

Eszter azt mondta, hogy a kép alá már ne írjunk tartalmat, mert senki nem fog odáig görgetni. Aki ezt mégis megtette, kérjük, jelezze kommentben, hogy Eszter appropriately elszégyelhesse magát és/vagy visszanyerje az emberiségbe vetett hitét.