Igen, igen, tudjuk. Elhanyagoltuk a kedves olvasókat. Nem
írtunk sem a kirándulásról, sem az MTT versenyről (mindenki szíves elnézését
kérem, se hosszú ü, se hosszú ö... [azóta jelentjük, javítva]), sem az epikus döntők epikus napjáról, sem
az azt követő (epikus?) partiról. De majd most!
Viszont így egy bekezdésnyi küzdelem után át is adom a szót,
illetve a Kindle Fire-t Aninak. Ugyanis az utolsó napi díjkiosztón megtudtuk,
hooooogy, dobpergés, az ő blogposztja lett a legjobb a versenyen, így megnyerte
a fentebb említett eszközt (meg persze az örök dicsőséget, ha van olyan).
Szóval jöjjön a mesterblogger és az elmúlt négy nap! (Magát a győztes irományt
a szerző engedélyével majd persze megosztjuk, bár erős a gyanúnk, hogy az IDEA
is megteszi, hisz remek promóanyag.)
***
Eredetileg úgy kezdtem volna a blogposztot, hogy bocsánatot
kérek a lehetséges nyelvtani minőség eséséért, de szerencsére abszolút
tökéletes kifogást ad az, hogy még nincs magyar billentyűzet a táblagépen.
Mivel eléggé régóta nem volt se időnk, se energiánk
blogposztot írni, és a napok teljesen összemosódtak (ennek az is lehet
az oka, hogy minden reggel ugyanúgy indult, és ugyanarról a témáról
hallgattunk meg megszámolhatatlan mennyiségű vitát), ezért inkább az Eszter
által írt bevezetőben megadott időrendi sorrendhez fogom próbálni tartani
magamat, random kiegészítésekkel úgy ahogy eszembe jutnak – vagy nem.
A kiránduláson a választható opciók egy városi sétát, egész napost túrát a Connemara and Conghoz vagy a Cliffs of Moherhez
foglaltak magukba, és bár mindegyiken szívesen részt vettünk volna
természetesen a legnépszerűbbre, azaz a Cliffs of Moherre voksoltunk, hogy mi
se maradjunk ki a mókából, amin körülbelül a Youth Forum 3/4-e részt vett. A
nagy felhajtás nem volt légbőlkapott, valóban nagyon élveztük. Mielőtt a célponthoz
értünk volna, tettünk egy kitérőt egy óceán melletti kősivataghoz, ahol
amellett, hogy a tájban gyönyörködhettünk még arra is remek lehetőséget
nyújtott, hogy csapatunk kamatoztathassa a bámulatos építészeti
tehetségét. Várépítési kísérletünk sajnos kudarcba fulladt, de tornyaink és más
alkotásaink otthagyták a magyar nyomot.
Még ha ezeket nem is mi építettük
Ezután továbbutaztunk a fő attrakcióhoz, ahol félelmet nem
ismerve mentünk fel a sziklákra, sőt még a vigyázat veszélyes feliraton is
túlmerészkedtünk (mint minden más turista) annak érdekében, hogy jobban láthassuk
a tengert, vagyis óceánt, amelyet leírás helyett egy beszúrt képpel
illusztrálnék:
A Cliffs of Moher csak ennyire volt szép
A majdnem debate-mentes napunknak még volt egy tényezője,
amit vagy akit megemlítenék, mert nélküle hiányosnak tartanám a beszámolót. Ama
nap sztárja mindenképpen a buszsofőrünk volt, aki egyszerre volt képes hihetetlenül
keskeny utakon vezetni és minőségi szórakoztatást nyújtani.
Megismerhettük Írország történelmét attól a ponttól amióta a kövek keletkeztek
keresztül az 1800-as éveken, amikor is éhínség volt, mert a krumplik tönkrementek
(a krumplira még később rátérek) és egészen a terrorista csoportokig, szóval
eléggé tájékozódottak vagyunk már. Főleg, hogy megtudtuk az is hogy hogyan lett
a sheepből és cowból cowsheep, szintén a buszvezető előadásából.
És, hogy miért volt csak majdnem debate-mentes a nap? Mert bár Eszterék csapata minden drukkolásunk ellenére nem jutott be a Mixed Mixed Team Track döntőjébe , attól az még mindig meg volt tartva. Sajnos a tartalom miatt végül a videó a vitáról örökre elveszett az utókornak, de azért itt megemlékeznék róla. Tételmondata valahogy úgy hangzott, hogy a szülőknek engedélyt kéne adni a gyermekük social network-jéhez. A támogató oldal leszűkítette mindezt arra, hogy a szülő az ENSZ, akinek joga van ahhoz , hogy tudjon gyermekei (=országok) romantikus kapcsolatairól. Leírva így általánosítva nem hangzik viccesen, de tényleg fun volt…talán túlságosan is.
A pihenés itt véget is ért számunkra, mert másnap újra beindult az action, azaz az MTT, amelynek 6 alapköréből, csak kettőt nevezhetünk izgalmasnak, mivel négyszer a már párszor említett „The right to anonymous posting on the internet should be protected by law” témát vitattuk , amelyen minimum 4-5 napja (vagy a trainerek esetében 6 hónapja) dolgozott az egész Youth Forum, ugyanazokat a kutatásokat és idea által összállított anyagokat felhasználva , így nem csoda, hogy a végeredmény is eléggé hasonló lett. Semmi túlzással minden egyes csapatnak pontosan ugyanúgy nézett ki a case-e , a nyerés csupán azon múlott, hogy ki adta azt elő jobban. A két impromptu, ezzel szemben sokkal változatosabb volt, természetesen még mindig a Digital Freedom határain belül:
Visszatérve, Petivel együtt kipróbáltuk az összes speaker helyzetét, Zsiga meg a régi de biztos harmadik beszélő szerepét megtartva tanulta a fortélyokat. Ennél a pontnál muszáj megjegyeznem, hogy nekem is nagyon bejön ez a pozíció, de ez lehet, hogy csak ideiglenes az öröm miatt van, hogy rájöttem hogyan kell jól végigjegyzetelni a vitában elhangzott érveket. Ugyanez, hasznos lett volna a KPDC alatt is, de ahogy a mondás tartja jobb később, mint soha (persze az előbb még a későbbnél is jobb). Talán ez jó példa arra is, hogy a Youth Forum, a labek és az MTT lényege is a kultúrák keveredése mellett tulajdonképpen az volt, hogy többet tudjunk meg a debateről. Az előző mondat tökéletes lenne egy zárásnak, de a megaposzt továbbra is folytatódik, hogy még epikusabb lezárása lehessen.
[Ani ismét:] Szóval megint visszatértünk a szállásra, aludtunk, felébredtünk…éés elérkezett az utolsó nap (az ezután lévő reggel már indultunk), amikor egész végig a finalök játszódtak, és az ember azt se tudta hova üljön be, kivéve ha judge volt, és megmondták neki. Igen, miközben mi vitáztunk, velünk párhuzamosan Eszter és Balázs judge-ként vettek részt, így ők is átélhették a témaismétlés élményét, sőt még többször is mint mi, mivel mindketten brékeltek egészen a finalig (Eszter) és semi-finalig (Balázs).
Váltakozva mentünk be hol British Parlamentary vitára, (ahol pontos statisztikákat használva 75 százalékban biztosak voltunk, hogy egy pakisztán-litván csapat fog nyerni), hol MTT-re ahol inkább a csapatszellem számított, így nem tudhattuk ki fog győzni.
Az MTT Grand
Final és a Closing Ceremony is egy hotelben lett megtartva, előírt formális
öltözködéssel, ami bennem először inkább egy business meeting mint debating
feelinget hozott elő. Rövid várakozás után elkezdődött a végső leszámolás, az
MTT döntő a már jól ismert témával. Szoros volt, végül egy
vietnámi(!)-pakisztáni-holland csapat nyerte a támogató oldalon. Eszter, (aka
DeSH-alapítótag) judgeolt, és ha nem ellenzi, akkor megoszanám a titkos infót,
miszerint ő *******-nak adta a ballotját.
Ééés *harsona/kürt/dob* ….Closing Ceremony. Mindenki meg lett tapsolva, és kiosztották a díjakat. Kaptunk certificateteket,hogy résztevttünk, kindle firet a blogért, és most felfedem a meglepetést, Peti a 4. legtöbbet fejlődött speaker lett a fórum során. Ezen kívül még nagyon vártuk a fotó verseny győztesét is, ahol az egyéni-csak debater jelentkezés feltételt trükkösen megkerülve beneveztük Madárkát, aki bármennyire is fotogén volt, úgy látszik nem adta vissza elég jól a fórum atmoszféráját. Azért ha az IDEA honlapján nem is lesz fenn, a blogunkon biztosan.
A sűrű
gratulációk után kezdődött a party-time, amely hangulatos és fergetes volt
egyszerre. Az utóbb említett résznél zene, és tánc volt a jellemző eleinte debaterekkel majd később coachokkal
és judgeokkal. Az elsőnél pedig búcsúzás, ölelések, fotó kérések és I’ll miss
you / We’re going to meet again kezdetű mondatok hada zúdult mindenkire. És még
ha sokukkal nem is találkozunk többé akkor is maradandó élmény volt
mindannyiunknak a Youth Forum. Időrendi keveredés volt, de mindenképpen az elérzékenyülős
résszel szerettem volna befejezni a posztot.
És, hogy miért volt csak majdnem debate-mentes a nap? Mert bár Eszterék csapata minden drukkolásunk ellenére nem jutott be a Mixed Mixed Team Track döntőjébe , attól az még mindig meg volt tartva. Sajnos a tartalom miatt végül a videó a vitáról örökre elveszett az utókornak, de azért itt megemlékeznék róla. Tételmondata valahogy úgy hangzott, hogy a szülőknek engedélyt kéne adni a gyermekük social network-jéhez. A támogató oldal leszűkítette mindezt arra, hogy a szülő az ENSZ, akinek joga van ahhoz , hogy tudjon gyermekei (=országok) romantikus kapcsolatairól. Leírva így általánosítva nem hangzik viccesen, de tényleg fun volt…talán túlságosan is.
Ízelítő a galway-i fundebate-hangulatból
A pihenés itt véget is ért számunkra, mert másnap újra beindult az action, azaz az MTT, amelynek 6 alapköréből, csak kettőt nevezhetünk izgalmasnak, mivel négyszer a már párszor említett „The right to anonymous posting on the internet should be protected by law” témát vitattuk , amelyen minimum 4-5 napja (vagy a trainerek esetében 6 hónapja) dolgozott az egész Youth Forum, ugyanazokat a kutatásokat és idea által összállított anyagokat felhasználva , így nem csoda, hogy a végeredmény is eléggé hasonló lett. Semmi túlzással minden egyes csapatnak pontosan ugyanúgy nézett ki a case-e , a nyerés csupán azon múlott, hogy ki adta azt elő jobban. A két impromptu, ezzel szemben sokkal változatosabb volt, természetesen még mindig a Digital Freedom határain belül:
- Az online videójátékozást olimpiai sporttá kéne tenni.Örültünk, hogy végre volt valami új, még akár egy fun debatet is ki lehetett volna hozni belőle.
- A Nyugati társadalmaknak joguk van ahhoz, hogy leblokkolják a social networköket tüntetések idejére.Itt csak annyit jegyeznék meg, hogy Balázs és Eszter magic-mind-powerrel rendelkeznek, illetve rendelkeztek mikor a válogató témáját megválasztották
Visszatérve, Petivel együtt kipróbáltuk az összes speaker helyzetét, Zsiga meg a régi de biztos harmadik beszélő szerepét megtartva tanulta a fortélyokat. Ennél a pontnál muszáj megjegyeznem, hogy nekem is nagyon bejön ez a pozíció, de ez lehet, hogy csak ideiglenes az öröm miatt van, hogy rájöttem hogyan kell jól végigjegyzetelni a vitában elhangzott érveket. Ugyanez, hasznos lett volna a KPDC alatt is, de ahogy a mondás tartja jobb később, mint soha (persze az előbb még a későbbnél is jobb). Talán ez jó példa arra is, hogy a Youth Forum, a labek és az MTT lényege is a kultúrák keveredése mellett tulajdonképpen az volt, hogy többet tudjunk meg a debateről. Az előző mondat tökéletes lenne egy zárásnak, de a megaposzt továbbra is folytatódik, hogy még epikusabb lezárása lehessen.
Balázs közben gyorsan megjegyzi, hogy említést kell még kapjon például a Talent Night, ahol egyszerre láthattunk táncoló japán/közép-ázsiai küldöttményt, meglepően remek énekeseket, self-country-bashinget toló amerikai MC-ket, balettozó trainert Ioan személyében, továbbá echte cipőkopogtatós ír táncot. Beszéljenek a képek:
[Ani ismét:] Szóval megint visszatértünk a szállásra, aludtunk, felébredtünk…éés elérkezett az utolsó nap (az ezután lévő reggel már indultunk), amikor egész végig a finalök játszódtak, és az ember azt se tudta hova üljön be, kivéve ha judge volt, és megmondták neki. Igen, miközben mi vitáztunk, velünk párhuzamosan Eszter és Balázs judge-ként vettek részt, így ők is átélhették a témaismétlés élményét, sőt még többször is mint mi, mivel mindketten brékeltek egészen a finalig (Eszter) és semi-finalig (Balázs).
Váltakozva mentünk be hol British Parlamentary vitára, (ahol pontos statisztikákat használva 75 százalékban biztosak voltunk, hogy egy pakisztán-litván csapat fog nyerni), hol MTT-re ahol inkább a csapatszellem számított, így nem tudhattuk ki fog győzni.
Ééés *harsona/kürt/dob* ….Closing Ceremony. Mindenki meg lett tapsolva, és kiosztották a díjakat. Kaptunk certificateteket,hogy résztevttünk, kindle firet a blogért, és most felfedem a meglepetést, Peti a 4. legtöbbet fejlődött speaker lett a fórum során. Ezen kívül még nagyon vártuk a fotó verseny győztesét is, ahol az egyéni-csak debater jelentkezés feltételt trükkösen megkerülve beneveztük Madárkát, aki bármennyire is fotogén volt, úgy látszik nem adta vissza elég jól a fórum atmoszféráját. Azért ha az IDEA honlapján nem is lesz fenn, a blogunkon biztosan.
A 4. legtöbbet fejlődött speaker, ladies and gentlemen!
Ani és a Kindle
Végül pedig egy utolsó megjegyzés kollektívan a csapattól: igazán szeretnénk megköszönni az IDEA-nak és a DIA-nak, hogy a támogatásukkal lehetővé tették a csapat részvételét a Forumon. Rengeteg nagyszerű élménnyel, új barátokkal és sokkal okosabban, kiforrottabb vitázókként/bíróként/coachokként tértünk haza.
Team Peach back in action - coming soon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése