Ma reggel arra ébredtünk, hogy a tegnapi ragyogó napsütés után csak magához tért az időjárás, így szemerkélő eső, szél és nagyjából 15 fok fogadott bennünket, amikor reggelihez találkoztunk. Mindezt volt is időnk kiélvezni, az egyetemi kampusz ugyanis olyan méretekkel rendelkezik, hogy kellemes 20 percet sétáltunk, amíg az étteremhez értünk. Ott mindezt egy tál műzlivel és egy darab croissant-nal kellett kompenzálnunk, ami igencsak kevésnek tűnt, de a magyar lelemény (a fiúk képében) természetesen talált módokat arra, hogy ennek ellenére is jól lakjon, aki nagyon növésben van. (Itt kikacsintás az antalyai fiúknak és az ott elfogyasztott nagykereskedelmi mennyiségű reggeliknek, mint amiknek még mindig a közelébe sem értünk.)
Reggeli után reggeli eligazítás következett, ahol a rengeteg bejelentés mellett megtudhattuk, hogy van ingyenwifi (öngyilkos bejelentés a pódiumon állva, really), természetesen van official hashtag (sőt, a GDPPC Openesnél
Éj-áj-éj.
Ezeket az örömöket bemutatóvita követte, amely arról szólt, hogy korlátozzuk-e 5 évre a szerzői jogok időtartamát, és a résztvevő trénereknek köszönhetően igencsak élvezhetőre sikeredett. A vita után a csapat Lab-re, azaz workshopra távozott, a két bírónk pedig egy kevéssé örömteli judges' briefingen tárgyalta széjjel az utolsó szóig beszélte meg az elhangzottakat a többiekkel. Ebédnél aztán némileg bepótoltuk a reggelinél elmaradtakat, amire az 5 eurós korlátú, vigyélamitakarsz-típusú étkeztetés egészen megfelelőnek bizonyult.
Ebéd után aztán nem volt mese, következett az igazi, hamisítatlan adrenaline rush, azaz maga a verseny. A legelső körben a téma a következő volt: This House Believes That actively circumventing Internet censorship is a legitimate foreign policy tool. Vagyis a kérdés, hogy szép dolog-e hivatalosan áttörögetni más országok internetes cenzúráját külpolitikai célokból. Team Peach, azaz a magyar csapat itt támogató oldalra került, és így a legelejére mindjárt kifogott ellenfélnek egy kanadai csapatot (csak a rend kedvéért: Kanada = debate-nagyhatalom). De minden aggodalom fölöslegesnek bizonyult, a vége ugyanis 3-0-s, meggyőző magyar siker lett (hohó!). Vagyis kifejezetten nagyszerűen sikerült kezdeni a tournamentet.
Mindezt nem sokkal követte a második kör, ahol ugyanazt a tételmondatot vitatta meg minden csapat, ezúttal azonban a másik oldalt képviselve. Team Peach ezúttal - az ellenző oldalon - egy palesztin csapatot kapott ellenfélnek, a végén pedig ismét 3 bírói szavazatot begyűjtve győzött. Úgyhogy hepinesz van és szánsájn, na meg nagy remények holnapra. (A rend kedvéért: Eszter és Balázs a körök alatt egyébként más csapatokat bíráltak, ami különösen Balázsnak volt nagy élmény, lévén, hogy ő most bíráskodik először nemzetközi versenyen.)
Vacsoránál gyorsan megbeszéltük az aznapi tapasztalatokat, némi pluszkészülést pedig későbbra halasztottunk. A fiúk addig is elmentek gyúrni, Eszter és Balázs pedig megkockáztattak egy sétát a belváros felé, hátha nincs olyan messze (idefelé a buszról ezt nehéz volt megállapítani). A túra, jelentjük, abszolút megérte: megtaláltuk a legendás egyetemi tornyot és udvart, ami a blog hátterét is képezi, illetve egy szép random templomot is láttunk még. Készültek természetesen képek, sőt, sztárfotók is, íme-íme. (A fényviszonyokért elnézést, az autentikus ír szürkeséget tessék ajándéknak tekinteni.)
 |
| Torony, madárka nélkül |
 |
| Torony, Madárkával |
 |
| Werkfotó! |
Az estét végül közös brainsotrminggal és infórendszerezéssel/laptoppartival/Balázsegyszemadapterénekközöshasználatával zártuk a holnapi prepared vitával kapcsolatban, és most, hogy 2 winnel sikerült indítani, nagy lesz a kíváncsiság, hogy holnap mire jutunk. Holnap az egyetemekről és a copyrightról vitatkozunk majd, illetve lesz két impromptu téma is. Csak az utolsó kör és a break, na meg a döntők maradnak holnaputánra. A java tehát még csak most jön, stay tuned! Jó éjt a feleannyirameleg-kétszerolyannedves ír időjárásból mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése