Hángérijen feritél

Ma nekifutottunk a verseny második napjának, melyben Kína és Izrael volt az ellenfelünk. Reggel ezúttal  csak a második legtávolabbi helyszínre kellett elutaznunk, de így is bőven maradt időnk készülni a buszban.

3. kör

This House supports greater US military presence in East Asia (Proposition, Kína ellen)

Elsőként az egyik legpikánsabb párosításunk következett: Kína ellen vitáztunk arról, hogy nagyobb amerikai katonai jelenlétre van szükség a Távol-Keleten. Bár úgy éreztük, kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok, és jó vita alakult ki, mindhárom bíró ellenünk szavazott.

Ilyen szép ajándékot kaptunk a vita után a kínai delegációtól

A két vita között ismét nem kényeztettek el bennünket: a helyszínen kaptunk ebédet, ami, nos, borzalmas volt – de estére legalább hivatalosan is megállapításra került a tény. Ebéd után azonban folytatódtak a sokkal fontosabb viták.

4. kör

Impromptu: This House would allow prisoners to choose death over life imprisonment (Opposition, Izrael ellen)

A következő kör előtt kihirdették tehát az „impromptu” (előre nem bejelentett, csak 60 perces felkészülést engedő) tételmondatot, mely szerint Izrael ellen kellett cáfolnunk, hogy az életfogytiglanra ítélt fegyencek szabadon választhassanak a letöltendő büntetés és a kivégzés közül. Ez volt az első vita, ahol ténylegesen követni tudtuk az ellenfél érveit, és reagálni rájuk, és olyan új érveket is behoztunk, melyek meg tudtak állni. Az izraeliek azonban nagyon meggyőző stílusban beszéltek, ezért ebben az értékelési szempontban egyértelműen felülkerekedtek rajtunk...

 Miki és Madárka, avagy akcióban a magyar csapat Izrael ellen

...mindazonáltal a tartalomban és stratégiában mi voltunk a jobbak, a bírók pedig végül 2:1 arányban a mi javunkra döntöttek, így *drumroll* megvan az első győzelmünk. (Az egónk pedig tekintélyeset nőtt a ténytől, hogy megvertünk egy világranglista 16. csapatot, akik eddig csak a megállíthatatlan görögöktől kaptak ki)

Most elmegyünk ünnepelni készülni a holnapi megmérettetésre Bermuda és Dánia ellen. Egyebekben egyre kevesebbet alszunk, egyre jobban érezzük magunkat, holnapután pedig jön a bajnokság csúcspontja, ami miatt még mindig megéri követnetek minket: a világranglista második Anglia elleni vita.

Behind the scenes: a bírói akták

Későbbi poszt: starting now!

Szóval volt szerencsém az előző napi assessment és/vagy a vak szerencse alapján judge-olni ma két vitát. Mindenképp roppant tanulságos volt egyrészt látni, hogy hogy működnek világszínvonalú csapatok, másrészt, hogy hogy működik a "behind the scenes" judge-olás egy világversenyen (ezt azért eddig nem láttuk, mert bár not wanting to name names, de volt már pár olyan versenyünk, ahol nem az igazságos és szakképzett judge-olásra fektették a hangsúlyt khm MACIALERT khm *winkwink Gáborok*).
Az első vita Csehország vs Dél-Afrika (0-3), a második Kanada vs Észtország (3-0). Jó volt, szép volt, szerettem, ennél konkrétabban azonban tán most nem számolnék be a véleményemről, lévén a judge's briefingen mintegy százszor mondták el, hogy ne az ebédlősorban állva beszéljük ki fröcsögve az épp meghallgatott teameket - van egy halvány érzésem, hogy az internet is valahova ebbe a kategóriába tartozik.

Ha már az urak az erősen ismeretterjesztő, tájékoztató stílust alkalmazták a fentebbiekben, akkor érdemes tudni az egész bírói folyamatról azt, hogy ugyan minden panelben van egy chair judge, mindenki más véleménye is pontosan ugyanannyit ér. A debate végeztével minden judge leadja a pontszámokban, ill. végeredményben kifejezett véleményét, ami szépen borítékolódik (quite literally), és csak ezután kezdődik a megbeszélés. A versenyzőkkel a chair közli a döntést, indoklásába belefoglalván minden judge társa véleményét is. Ezek után a csapatok kérhetnek külön értékelést a judge-októl személyesen; érdekes megjegyezni, hogy tőlem ma pont a két nyertes csapat kért (avagy a Hogyan Ne Csak Az Egódat Fényezzem, Hanem Próbáljak Konstruktív Is Lenni, Miközben Nyilvánvalóan Nem Értékelnéd A Kritikát probléma...).

Röviden (LOLOLOLOL) ennyi. Még megjegyezném, hogy elég kifinomult (vagy legalábbis ezen a ponton annak látszó) értékelési rendszer van, vagyis minden judge ad feedbacket minden judge-ról, illetve a coachok/team managerök is megtehetik ugyanezt. Ez alapján (elvileg) minden este újra rangsorolják a judge-okat, kíváncsi vagyok mi lesz ebből holnapra. Ó, és még valami, amit egyéb versenyszervezők (KHM) eltanulhatnának: számos shadow judge is van, vagyis vannak olyanok, akik kiszorultak a "rendes" judge-ok közül, de részt vesznek egy vitán, és értékelésüket a chairrel egyeztetik később, szakmai fejlődés céljából - így kell új generációkat képezni, kérem.

Ha már eleve nem vagyok rövid, akkor: rengeteg "networking" lehetőség kínálkozott a nap folyamán (mivel sajnos nem az urakkal azonos helyszínre voltam beosztva, így az ízes (*kikacsintás Fanninak*) magyar nyelvű társalgást is nélkülözni kényszerültem). Beszélgettem sok, a világ sok pontjáról származó emberrel (különbség a korábbi évek tapasztalatához képest: ezek a csapat mögött ténykedő "szakértő felnőttek" voltak, nem a csapat maga - meglepetés), és a szokásos culture shockokon kívül azt is sikerült megtudnom, hogy számos helyen állnak még úgy a debate-tel (avagy álltak úgy mindössze pár éve), mint mi; vagyis sok helyütt nincs érdeklődés/nyelvtudás/kiépített szervezet/pénzügyi támogatás, stb. De azt mindenképp inspiráló volt látni, hogy ezekkel sok ország sikerrel küzd, vagy küzdött már meg, egyébként meglepően gyorsan.

Most, hogy Balázs türelme már a végét járja, és a ma esti helybéli zenekar már a többedik jól ismert "slágert" erőszakolja meg teljes intenzitással (e pillanatban épp Dire Straits szól *kikacsintás!), tán befejezem. Az urak rég alszanak... remélhetőleg a motionökkel a párna alatt.

Sorry for the long post, here's a potato.... CAT! *kikacsintás minden 9gag olvasónak*

Komolyság van, avagy komédia helyett beszámoló - for realz

A sűrű utazgatás és luxushotelezgetés után a mai nap kezdetét vette, amiért tulajdonképpen ideérkeztünk: megkezdődött a verseny - ehhez illően igyekszünk kicsit komolyabb dolgokról, kicsit komolyabban írni, de azért nem visszük túlzásba.

A fiúkák kicsit későn keltek, de a svédasztalos reggeli megtette a hatását, és mindenki energiával feltöltve, harcra készen indult el az Antalya International Unversitybe. A török szervezők azonban jól megtréfáltak minket, és egy másfél órás buszúttal alapozták meg a hangulatot. A helyszínen azért aztán kiélveztük a 20 fokot és a tavaszias időjárást, majd kezdetét is vette a tetőfokára hágó izgalom és a debate - elsőként Szlovénia ellen.

1. kör
This House believes that important medical decisions about children's health should be made by medical professionals and not by their parents. (Proposition, Szlovénia ellen)

Vita előtt: Amit az ellenfélről érdemes tudni: Szlovénia az EFL (English as a Foreign Language) debate-es országok között az egyik legjobb, az elmúlt három év eredményei alapján összeállított világranglistán 22. - összehasonlításképp: Magyarország 50. Van egy idős, nagyon-nagyon tapasztalt coach-nénijük, aki meghonosította az egész országban a vitakultúrát, szóval igazából számunkra példakép, öröm lenni annyi lelkes magyar debatert látni, mint szlovént. 

Vita közben: Tisztességesen helytálltunk. Patrik logikusan és meggyőzően mondta el az érveinket, Miki ezt egészítette ki, és látott neki a cáfolásnak, Ádám pedig szépen összefoglalta a vitát. Ezek után jött még egy reply speech Mikitől (ez egy rövidebb, elvonatkoztatott összefoglaló a vitáról, melyben rávilágítunk, miért nyertünk, mely érveket "vittük el"). A szlovének mindeközben pattogtak rendesen, nagyon összeszedettek voltak, folyamatosan cáfolták az érveinket - különösen az első és harmadik beszédük volt jó. 

Vita után: Kikaptunk - 3:0-ra. Mind a három bíró ellenünk döntött, de nem szomorított el minket a dolog, hiszen most vagyunk évek óta először világbajnokságon, és kaptunk egy csomó hasznos visszajelzést. Tudjuk, hogy fejlődnünk kell az ellenérvek kidolgozásában (nem mindenre reagáltunk, és nem a legsúlyosabb érvekre), tudjuk, hogy végig kell vinni az érveket, mert a bírók hülyék ("The adjudicators are obviously on drugs" - idézet az első WSDC-győztes coachtól) a döntést csak a beszédben elhangzott állítások alapján hozhatják meg, és nem élhetnek semmilyen feltételezéssel. Meg mindemellett többet kell pattognunk, kérdeznünk, kiabálnunk - valahogy úgy, mint a szlovénok. Tanulni jó volt, és élveztük a vitát. (A végére pedig már nagyon éhesek is lettünk.)

Ezt tehát az ebéd követte. Nos, ezt nem találták ki igazán jól - a szervezők sűrű kérdezgetésével együtt is  legalább negyed órába telt, mire megtaláltuk az egyetemi étkezőt, a hotel kínálata pedig értelemszerűen ráver az itteni iskolai menzára. Török "specialitások" közül lehetett választani de ez nem elégítette ki se gasztronómiai se mennyiségi igényeinket. (Megtanultuk továbbá, hogy Törökországban "red meat" = máj (vagynem?), és hogy minden török süteménynél van egy még édesebb.) A hangulat még erősen feszült volt, a csapatok a versenyre koncentráltak, de ez a nap végére már jobban feloldódott.

2. kör
Impromptu: This House would prohibit the media reporting stories that intrude on the private lives of public figures. (Opposition, Indonézia ellen)

Röviden összefoglalva a közéleti személyiségek magánéletéről vitáztunk, és sajnos nem sikerült a legjobb érvrendszert kidolgoznunk a felkészülésre rendelkezésre álló egy órában. Ennek ellenére Patrik rendkívül strukturáltan prezentálta érveinket, Miki rendíthetetlenül cáfolt és válaszolt az ellenfél pontjaira, Ádám pedig már sokkal magabiztosabban foglalt össze (a reply is jobb volt). Végre sikerült igazán szoros küzdelmet kialakítanunk, de ennek ellenére a típushibáink még részben megmaradtak. Így végül ezt a vitát is 3-0 arányban elvesztettük, de már sokkal közelebb álltunk ahhoz hogy megfogjuk az ellenfelet, Indonéziát.

A nap végére a visszajelzések alapján átnéztük az érvrendszerünket holnapra (LOLOLOLOLOL), megpróbáltuk kijavítani a hibáinkat. Reméljük, hogy az első napi nehézségek/tapasztalatok alapján a második nap már sokkal bölcsebben és magabiztosabban tudunk vitázni Izrael és Kína ellen.

Kívánjatok sok szerencsét! (Különösen Kína ellen, akik ellen arról fogjuk győzködni a jelenlevőket, hogy Kelet-Ázsiába több amerikai katonai egység kell.)

Üdv az alkoholmentes koktélok világából,

A coach, a debates fiúk, és a lány, aki saját bírói tevékenységéről egy későbbi posztban beszámol.

Nemzetközi kapcsolatok (?)

Emlékeink szerint ígéretet tettünk rá, hogy besázmolunk mindarról, ami fontos és nem fontos történt még a mai nap során. Miután túl vagyunk egy valóban spektakuláris, kilométeres anekdotázással (OMGOMG ez a 25. WSDC! [najó, azért Balázs a csapat picit tényleg meghatódott]) és mindenkit váratlanul érő dobbemutatóval tarkított megnyitón, továbbá újfent megtaláltuk az áramot és az ingyenwifit, sürgős jelleggel bepótoljuk a lemaradásunkat, azaz következzen a mai nap extrakontentes bónuszposztja.

Mindenképp érdemel pár szót, ki mivel is töltötte... úgy az egész napot. Eszter és Balázs például becsülettel végigülték a bíróképzést, ami végül olyan hasznosra sikeredett, hogy mindenki Eszter és Balázs nagyon sajnálták, hogy a tisztelt vitázók nem ülhettek bent. A tisztelt vitázók azonban nem ültek bent, a következő, tömören összefoglalható, prózai okoknál fogva: (igen, a tengerpart 2 perc séta) (igen, a bíróképzéses konferenciaterem úgyszintén)

(egyébként a csapatnak vannak más tagjai is, bizalmas forrásaink szerint róluk is lesz majd kép)

Ígéreteinkből így tehát már majdnem minden teljesült. A wellnesről azért nem tudunk további információval szolgálni, mert azon szerencsések, akik ezt ma élvezhették is, jelenleg Magyarország és Wales diplomáciai kapcsolatainak építésén dolgoznak, one girl at a time. If you know what I mean (- tette hozzá Eszter).

Newsflash, úgyegyébként: Szegény nigériai csapatról olyan hírek érkeztek, hogy nem akarják őket beengedni az országba, így kénytelenek várakozni, a tournament viszont megy tovább. Mindez azzal jár, hogy akik vitáznának velük (köztük mi), eggyel kevesebb körben vehetnek részt, a hiányzó vita pedig attól függően számít majd győzelemnek vagy vereségnek, hogy a többi vitánk legalább felét megnyertük-e. Mindent egybevéve mi szorgosan reménykedünk, hogy Nigéria mégis átlépheti a határt, és összecsaphatunk velük is. (Mi bezzeg panaszkodtunk a századik csomagátvizsgálásnál - lám, van rosszabb is. Avagy tegye fel a kezét, aki szintén értesült róla, hogy egy hete még a regisztrációs listán sem voltunk rajta.)

Ééééés akkor *drumroll* a holnapi összecsapások (Action van! Action van!):

• Az első körös ellenfelünk Szlovénia lesz, a vita tárgya pedig:
  This House believes that important decisions about children's health should be made by medical professionals and not by their parents.
  Proposition leszünk, azaz mi igyekszünk majd meggyőzni mindenkit arról, hogy ez igenis így van.

• A második körben impromptu motiont hirdetnek majd, ami azt jelenti, hogy egy órával a vita kezdete előtt kapja meg mindenki, hogy melyik oldalon és, főleg, miről fog vitázni, ami nyilván plusz izgalomfaktor az amúgy is erős versenyhelyzet mellé (#adrenalinjunkies). Itt Indonézia ellen állunk majd ki.

Holnap mindenféle új fejleményről (amire mi is nagyon kíváncsiak vagyunk már) értesítjük a nagyközönséget, addig is Balázs élvezi élvezzük tovább a bárzongorista által meggyalázott változatos zeneszámokat, illetve az arra spontán keringőre fakadó (!) szimpatikus párokat.

Öt csillag, nulla ágy, végtelen sárm

Elismerjük, az isztambuli viharos-jégesős időjárás mindent megtett, mi mégis megérkeztünk. Tanúsíthatjuk, hogy a fáradtság tünetei egy bizonyos ponton bizony a részegségéhez közelítenek. Ezt persze nem konkretizálnánk Maradjunk annyiban, hogy az ifjú debaterek kellemes stand-up comedyt vezettek elő az éjszaka közepén az epikus partibuszon. (We're on a boat! Janem.)

Szóval éjféltájt el is érkeztünk szolid bauhaus (!) szállónkba, ahol vannak medencék, paloták, törökök, öt csillag, és legfőképp: MACSKÁK. (Komolyan. Mindenhol. Macskák.) Egy dolog nem volt csupán, egészen konkrétan fekvőhely Eszter számára. (Status update: vett fogkefét!) Néhány összeomlással később azonban "maj frind vil téker ófit' - mondta a portás, s így is lett. (Háromnegyed órával, és az ismeretlen ázsiai, jet-lagből kifolyólag mélyen alvó szobatársak felébresztésével később. Keltett már titeket angolul nem beszélő török férfi hajnali egykor? Nem? Ajánljuk.)

Közben érkezett a panasz, hogy túlzott tempóval száguldunk előre a történtekben. De sajnos időnk véges, az internetkapcsolat méginkább (említettem már, hogy öt a csillag?), így bizonyos epizódokat tisztelt olvasóink fantáziájára bízunk. Némi vizuális segédlet kíséretében, persze, vagyis ajánljuk szeretettel a "Magyar Darth Vader a repülőtéren", illetve a "Napszemüveg, fogkefe, pénz és sárm" c. képeinket.

Hamarosan kezdődik egy friendly debate kedvenc creepy hajú coachunkkal (Dzsordzsmatrai, ez neked inside joke aki kitalálja ki ez, kap csokit!), és az általa támogatott helybéli lágyszívű csapattal.

Szóval úgy hisszük, távozunk, este igyekszünk update-tel szolgálni az:

- egész napos bíróképzésről

- a tengerpartról (vegyük észre (!), hogy a fenti két esemény kizárta egymást!!!)

- a wellnessről (vegyük észre ugyanezt)

- a spektakuláris nyitó ünnepségről

- meg ami még eszünkbe jut

(- meg ami nem)

A játékos kedvűek továbbá kitalálhatják jelen sorok szerzőjének személyazonosságát, nyereményük: EGY MACSKA lesz.

Enumeráció

11 óra után pár perccel hivatalosan is megérkezett az egyáltalán nem álmos csapat Bécsbe. Megérkezett továbbá Miki napszemüvege is, Eszter fogkeféje azonban sajnálatos módon lemaradt az utazásról, és ami még sajnálatosabb, a Versace-nál épp kifogytak az akciós fogápolási termékekből. A bécsi repülőtérnél unalmasabbat még nem láttunk elfekvős fotelokkal és ingyenwifivel fogadtak, így most a redőzött ablakon keresztül bámulunk ki a hóval elfedett, bukolikus kifutópályára. Szürreális élmény ellenben a Coffeeshop Company Goulash Soup-felirata, illetve hogy sehol nem ellenőrzött bennünket a security - bár végül is momentán nincs ott Eszternél a tűéles sörtékkel rendelkező fogkefe.

De hogy is kerültünk ide?

Az egész réges-rég kezdődött, egy messzi-messzi galaxisban. Néhány fazekasos diák magasabb szintre kívánta emelni a hazai vitakultúra színvonalát, és mertek nagyot álmodni. Azóta dolgozik szorgosan Tokár Gábor rangidős debate-master és vitaklubvezető, Mátrai György amerikai nagybácsi és szervezeti elnök úr (nem mellesleg minden peachizmusok atyja), valamint coachunk és legfőbb vezetőnk, Dezsényi Balázs, jelenlegi ELTE anglisztikaszakos hallgató, korábbi fazekasos diák azon, hogy kijusson magyar csapat a világ legkomolyabb vitabajnokságára, a World Schools Debating Championships-re.

Idén sikerült megvalosítani ezt az álmot, és már túl vagyunk több száz óra 9gagezésen készülésen, jelenleg pedig itt ülünk a schwechati repülőtéren. A harctérre három gladiátorral merészkedünk ki, ők Ádám, Miki, és Patrik. Velünk tart a fejben már Cambridge-ben lévő Rónai Eszter is, aki több ezer éves disputadinoszauruszként (ez egy bók!) és tapasztalt judge-ként készít minket a ránk leselkedő veszélyekre. (A dinoszauruszok kedves, értelmes és bájos állatok. Voltak. - a szerk. (a másik)) Továbbá utazik Balázs is.

(Közbeszúrt crucial status update: Patrik - elkerülendő, hogy szendvicset kelljen ebédelnie - elindult felfedezni metropoliszi méretekre és érdekességi szintre törő repterünket, majd visszatért... egy szendvicssel!

Mindeközben a csapat kedves, kommunikatív 21. században szocializálódott emberek módjára elmerült különféle elektronikai termékeiben, bár Balázst mindebben némileg hátráltatta az, hogy kevéssé talpraesett hacker lévén reggel elvesztette a telefonja operációs rendszerével vívott harcot. [product placement alert!] Nokia 3310-est mindenkinek!)

Csapatszellemünkre jellemző, hogy ezt a bejegyzést is együtt írjuk Google Docs-ban, ahogy a verseny minden előre kidolgozott tételmondatával is történt. Ezek az alábbiak voltak:

• This house believes that important decisions about childrens’ health should be made by medical professionals and not by their parents
• This house supports greater US military presence in East Asia
• This house would cease the exploitation of arctic resources
• This house supports sovereign debt default as a legitimate economic strategy

Ezek mentén fogunk tehát megküzdeni a világ disputa-nagyhatalmaival. Elsőként Patrikot küldjük az oroszlánok elé, akinek feladata a saját stratégiánk felvázolása, néhány érvünk kifejtése, és bizonyos esetekben már az ellenfél érveinek cáfolása lesz. Ezután Miki folytatja az érvek bemutatását és tovább forgatja a kardot ellenfelünk testében. A kegyelemdöfést a higgadt és precíz Ádámra bízzuk.

Veszítenivalónk nincs, az előzetes rangsorban utolsó (50.) helyen áll a magyar csapat, mivel az utóbbi három évben nem indultunk a WSDC-n, ellenfeleink között pedig ott találjuk többek között a világranglista-második Angliát, valamint nekünk jutott az a megtiszteltetés is, hogy a távol-keleti amerikai katonai jelenlét megerősítéséről Kínát győzzuk meg.

Kövessetek, osszatok minket! Ahogy a nagyok mondják: Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! (vagy ahogy más nagyok mondják: fiszköl)

(Mire ezt megírtuk, elkezdődik a boarding, úgyhogy mindenki tegye keresztbe az összes ujját, Antalya pedig készüljön: jövünk!)