Die hard, win hard, party hard

Nos, amilyen nehéz (és hosszú) volt a tegnapelőttünk, olyan nagyszerű (és hosszú) volt a tegnapi nap. Volt itt minden, mint a bazárban búcsúban: dicsőséges vereség, szégyenteljes győzelem, megcsodált zoknik és brutális akcentusok. Hogy a személyi kultuszt ne is említsük. De kezdjük akkor az elején.

7. kör
This House supports sovereign debt default as a legitimate economic strategy. (Opposition, Anglia ellen)

Mint az a bejegyzésből csöppet kitűnhetett, tegnapelőtt erőteljesen felhype-oltuk magunkat az Anglia elleni vitára, ami a motion századszori átnézésénél kezdődött, de része volt a kifinomult stalkolás is, a csúcspontját pedig Miki britzászlós zoknija képezte. Mentségünkre szóljon, hogy Anglia az előzetes Team Rankingen a 2. helyet foglalta el Ausztrália mögött (míg mi az 50.-et), illetve hogy a verseny egyik legnehezebb témájáról kellett velük vitáznunk (a lényege az, hogy támogatandó megoldásnak tartjuk-e az önkényes államcsődöt). A befektetett munkának, adrenalinnak és trollkodásnak azonban végül meg is lett az eredménye: egy nagyon szoros vitán kaptunk ki, amelyben végig tartottuk a tempót és versenyben voltunk, ez Anglia ellen pedig több mint nagyszerű teljesítmény. Balázs beszámolója szerint, aki coachként a csapat minden vitáját végigülte, mindenki itt nyújtotta a legjobb teljesítményét a tournamenten (talk about formaidőzítés!). Úgyhogy maximálisan elégedettek voltunk, és a tetejébe még nagyon élveztük is. A nap fénypontjának azért mégis az minősül, amikor a vita után az angolok megkérték Mikit, hogy húzza fel a nadrágját és mutassa csak azt a zoknit, majd miután közölték, hogy ők ezt föl nem vennék, fotók mindenesetre készültek. 

A magyar csapat vita után, a bírói értékelést hallgatva

A két vita közti szünetben, amellett, hogy ebédeltünk (ezúton szeretnénk köszönet mondani az Antalya College-nak, amiért ehető, sőt, jó ennivalót szolgáltatott ebédre az eddigi kockázatos ételek után), alkalmunk nyílt beszélgetni egy kicsit a török segítő diákokkal. és gondoltuk, kíváncsiak vagyunk a saját válaszukra arra a kérdésre, hogy miért is van kint minden teremben és minden közterületen Kemal Atatürk képe/szobra, ami nálunk Patrikot lassan saját meggyőződésből fakadó személyi kultuszra téríti. Megkérdeztük tehát, hogy mi a helyzet Atatürkkel, és miután a válaszból megtudtuk, hogy "he changed our country... and he's showing us the way", azt kellett megállapítanunk, hogy Patriknak nagyon össze kell kapni magát, ha személyi kultuszban be akarja érni a törököket.

Round 8 Impromtu: This House would require university students to work in their country for a number of years after graduation. (Proposition, Nigéria ellen)

A második - egyben a versenyen utolsó - vitánkat a nemrég megérkezett Nigériával vívtuk. Az angliaival szemben ez nagyon csúnya vita volt: nem sikerült tisztázni a definíciókat, és a csapatok tulajdonképpen elérveltek egymás mellett. Ráadásul hiába anyanyelve a nigériaiaknak az angol, sokszor úgy tűnt, mintha nem is egy nyelvet beszélnénk a vita alatt, annyira erős akcentusuk volt, ami meg a megértést tette nagy kihívássá. De a végén az értékelésnél, noha az "engagement" (azaz az egymás érvrendszerével való foglalkozás) gyakorlatilag nemlétező szinten volt, mégiscsak nekünk volt tisztább az érvrendszerünk, úgyhogy a győzelmet mi kaptuk.

Mindez azt jelenti, hogy a versenyt 2 győzelemmel és 5 ballottel (azaz bírói szavazattal) zártuk, ami legelső részvételnek abszolút nagyszerű, sőt. A rangsoron a 40. helyre ugorva immár 10 országot is megelőzünk az eredményeink alapján. Ez már most van olyan jó eredmény, mint amit anno a 2005-2006-os, számunkra ismeretlen magyar csapat csak másodszorra tudott elérni, és ha emellé a következő években sikerül összegyűjteni még egy-két plusz győzelmet, máris az erős középmezőnyben lehetünk, aztán meg akár feljebb is. Főleg úgy, hogy már most sokkal-sokkal több tapasztalatunk van, mint a verseny előtt, és még csak nincs is vége a tournamentnek. A vacsoránál legutóbb már arról beszélgettünk, hogyan érdemes felkészülni és kiválogatni a csapatot. Úgyhogy Thaiföld 2014, jövünk! (Ugyanitt nagylelkű szponzorok jelentkezését szeretettel várjuk.)
A napot a break party zárta, ahol bejelentették a legjobb 16 csapatot, azaz a továbbjutókat. Az első helyen Új-Zéland jutott tovább, ami nem meglepetés, Szváziföld 2. helye ellenben nagyon meglepett mindenkit. A "nagyhatalmak" (Dél-Afrika, Ausztrália, Anglia stb.) mellé még Mexikó, Peru, Hollandia és az Egyesült Arab Emirátusok is befért, a tavalyi két döntős, Skócia és Wales azonban mindketten kiestek. A verseny rendkívüli színvonalát jelzi, hogy a továbbjutáshoz a 8-ból legalább 6 győzelmet kellett elérni, 5-tel már nem lehetett labdába rúgni.

Estére kirakták a továbbjutó judge-okat, azaz azokat a bírókat, akiket kiválasztottak, hogy az octofinalökben is judge-olhassanak. Lévén, hogy van 8 octofinal és 5-5 fős bírói panelek ó, ez a legjobb 40 bírót jelenti. Mi igazából végig sejtettük, hogy Eszter breakelni fog (azaz továbbjut), mert nagyon-nagyon pozitív visszajelzéseket kapott, és úgy tűnik, nagyon jó érzéke van arra, hogy objektívan döntsön a vitákról, illetve konstruktívan és építően értékelje a vitázók teljesítményét. Most azonban a sejtésünk végre hivatalosan is megerősítést nyert, úgyhogy Magyarország az első részvételén (jó, 2005 és 2006 után) lazán az egyik legjobb judge-ot adja a versenyhez.

Ki találja meg A Nevet? (A v sajnos betű nyolcadszorra sem sikerült.)

Úgyhogy nagyon-nagyon elégedettek vagyunk mindennel, és nagyon pozitívan zártuk a magunk részéről a tournamentet. Ma szabadnap és kirándulás volt (beszámoló hamarosan), ezután pedig következnek a kieséses körök, amiben a ténylegnagyondurvánhihetetlenüljó csapatok vitáznak majd egymással, amiből nyilván megint rengeteget fogunk tudni tanulni még csak úgy is, hogy nézzük. Nem elhanyagolandó tény továbbá, hogy most már lesz majd szabadidőnk, hogy azaz kihasználhatjuk a hotel nagyszerű wellnesslehetőségeit, ha már egyszer öt a csillag. Lesz még izgalom, hamarosan újra jelentkezünk!

(Továbbá elnézést kérünk az ötcsillagos hotel nullacsillagos, akadozó wifijéért, ami nem engedte, hogy reggel egy hamarabbi poszttal szórakoztassuk a nagyérdeműt.)