I forgot my number, can you give me yours?

Visszatértünk a henyélésből jól megérdemelt pihenésből, a mai nap már volt vita is - még ha nem is mi vettünk részt benne. Megkezdődtek ugyanis a kieséses körök, így ma elsőként a nyolcaddöntőkre lehetett beülni. Ez a tournamentnek az a része, amikor az embernek egyrészt viszket a tenyere meg az összes hangképző szerve, hogy ő is szeretne debate-elni a kint állók helyén, másrészt viszont nagyon sokat lehet tanulni már csak abból is, hogy nézzük, ahogy a profik profin teszik, amit tesznek. A mai motion így szólt: This House would cut welfare payments to compulsive gamblers.

Sok volt a lehetőség, jobbnál jobb párosítások kínálták magukat, úgyhogy sokfelé is ültünk be. Eszter, a breakelt judge-unk, akire mind büszkék vagyunk (és akin újonnan mindannyian kiéljük a sikerre való saját vágyainkat) a Mexikó-India vitát judge-olta, ahol Mexikó nyert 4-1-es bírói megoszlással, melyben Eszter luckily nem az egy (úgynevezett "dissenting", azaz véleményben különböző) judge volt. Ádám az Anglia-Hongkong összecsapást nézte meg, amit az angolok 5-0-ra vittek, és Ádám beszámolója szerint ahhoz képest, amikor még mi vitáztunk velük, most nagyon rákapcsoltak. Patrik, Miki és Balázs a meglepetéscsapat Szváziföld és az európai-de-mégsem-angolszász kategóriának szokásosan a krémjét képviselő Görögország vitájára ültek be. Ez utóbbi nagyon izgalmas vitára sikeredett, végül azonban egyértelmű, 5-0-s döntéssel győztek a szváziföldiek, akiknek egyébként valami hihetetlenül lehengerlő és magával ragadó stílusuk van, amellett, hogy "debate-szakmailag" is nagyon ott vannak. Tervezzük megkérdezni tőlük, hogy mit csináltak, amitől ilyen jók, mert igazából egy-két év alatt értek el most már lassan a csúcsra a semmiből. (Szváziföldet a magyar csapat egyébként egyértelműen a döntőbe várja, a másik résztvevőt tekintve Szingapúr és Dél-Afrika között megy a vita.)

A további vitákon Szingapúr 5-0-ra megverte a szlovénokat (akik egyébként tisztességesen helytálltak ellenük), Ausztrália 4-1-re a hollandokat, Írország 4-1-re Perut, Dél-Afrika nagyon szoros csatában 3-2-re az Egyesült Arab Emirátusokat, a 16. helyen bejutott Kanada pedig a legnagyobb meglepetésre 4-1 arányban legyőzte az 1. helyen breakelt Új-Zélandot. A holnapi párosítások: Kanada-Írország (Eszter szívének egyaránt oly kedves csapatok), Szváziföld-Mexikó (magyar tipp: sima szvázi győzelem), Szingapúr-Anglia (nagyondurvánkemény összecsapás), illetve Dél-Afrika - Ausztrália (a rangadó nem kifejezés). Szóval  szurkolói üzemmódba átváltva izgalommal várjuk, mi következik majd. (Azért megjegyzendő, hogy egy friendly debate még tervben van Bosznia-Hercegovinával, vagyis még mi sem adtuk fel teljesen a versenyszellemet.)

(forrás: paullau.wordpress.com)

Délután aztán következett a valahonnan már nagyon ismerős felállás: a fiúk elmentek szaunázni, Eszter és Balázs pedig kötelességtudóan beültek a rendkívük körülményes és hosszú, de (Balázsnak) némileg kötelező Tournament Committee Meetingre (melyről Eszter később azért diszkréten távozott csatlakozni a szaunázókhoz). Itt a jelenlévők választottak mindenféle bizottsági tagokat meg beszámoltak erről-arról, de a legérdekesebb az volt, hogy Thaiföld prezentálta a 2014-es versenyre szóló terveit, amik finoman szólva olyan badassery-kategóriát képviselnek, hogy Eszter és Balázs csak néztek. Szerveznek például egy hétkörös tournamentet az új csapatoknak a WSDC elé, a tengerpartra viszik ki a vacsorát, skytrainnel közlekedtetnek, meg hasonlók. Nagylelkű szponzorok jelentkezését még mindig nagyon nagy szeretettel várjuk!

Este pedig eljött a country night ideje, de előtte néhány coach, team manager és judge még tartott a nagyközönségek egy bemutatóvitát British Parliamentary-formátumban, amit egyébként az egyetemi vitában használnak. A vita tételmondata a következő volt: This House would legalise all drugs, és sejthető, hogy a tartalmat ki mennyire vette komolyan. Ahogy a záró ellenzéket képviselő izraeli coach megjegyezte, ez bizony popularity contest is volt. De helyenként jót szórakoztunk rajta (az eseteknek azon 10 százalékában, amikor a terem végéből épp megértettük a legkülönbözőbb akcentusokon ellövöldözött, gyors, angolhumorú punokat).

A country night maga pedig azt jelentette, hogy végre szerepet kapott az oldalsó leírásban található 4 Rubik-kocka és a 15 Balaton-szelet - továbbá 5 óriás Túró Rudi is. (A kecske csak a készülésünket segítette sajnos.) Úgy kell ugyanis elképzelni a történteket, hogy minden ország szó szerint kipakolta a nemzeti büszkeségeit és/vagy sztereotípiáit egy-egy asztalra, majd körbe-körbe járva ismerkedtünk egymás kultúrájával, több-kevesebb sikerrel. Mi az imént említett csodaszerekkel csalogattuk a közönséget, ezek mellé pedig Nyelvész Eszter és Pózer Nyelvész Miki készítettek gyors magyar nyelvleckét olyan hasznos kifejezésekkel, mint az "I'm sexy and I know it", az "I forgot my number - can you give me yours?", vagy az "I am not a tourist". Mégiscsaknyelvészebb Eszter mindemellé egy remek táblázatban mutatta be a népnek a magyar nyelv bizarr/csodálatos agglutináló természetét, úgy is, mint: szeret-szeretet-szeretett-szeretettet-szerettet-szerettetett és így tovább. Ez egyébként nagy sikert aratott, és mindenképpen egyedi volt. De a Túró Rudi is nagyon gyorsan elfogyott, for obvious reasons. (Kerüljön említésre továbbá az a kicsi, kieső helyen lévő, üres asztal, amit az angol és az ír delegáció közösen és ünnepélyesen, egy A4-es papír és kézírás segítségével kinevezett Észak-Írországnak (nekik nincs itt csapatuk), fennkölt fogalmazásban megjegyezve, hogy "may this land bring division, but also the deepest peace", és mindezt szintén nagyon hivatalosan aláírással kísérve - mely utóbbihoz egyébként Wales is csatlakozott. Észak-Írországot nem sokkal később Peru, egy újabb A4-es papír útján elfoglalta. (Éljen nagyon soká az angolszász self-depricating humour, ami számunkra örök vágyálom marad.))

(Vegyük észre egyébként, hogy jelen cikk írója a posztban legalább annyi zárójelet használ, mint Eszter... jelentsen ez bármit is.)

Az esemény végeztével aztán a notice board felé vitt az utunk, ahol Hungarianjudge Eszter ellenőrizni kívánta a holnapi schedule-t... majd észre kellett vennie, hogy minden szkepticizmusa és kételkedése ellenére bizony beválogatták a negyeddöntő bírái közé is! Ráadásul pont azt a Kanada-Írország vitát judge-olja, ahol a legszorosabb érzelmek fűzik a csapatokhoz. (Mindez persze igazából hátrány, de legalább nem marad le a vitáról, amire a leginkább be szeretett volna ülni.) Úgyhogy lassan most már igazi szakmai tekintéllyel van dolgunk. (Itt Eszter megjegyezne valamit, de nem érdekes, a coach akkor is büszke.)

Holnap tehát negyed- és elődöntők következnek, amiket a szervezők zsenialitásának köszönhetően ugyan 10-kor kezdenek, de már 8-kor el kell majd indulnunk a hotelből az Antalya College-ba, úgyhogy az alvás ismételten hiánycikk lesz. De mint az örök igazság tartja:

HOHÓ, és még mielőtt elfelejtjük, adósak vagyunk tegnapról egy képpel a világ két legpózerebb pózeréről, Madárkáról és Mikiről (ha Patriknak ellenvetése van, továbbra is tudja, hová kell fordulni). Minden további kommentár nélkül, íme: